A kognitív fejlődésben 6-7 éves korban bekövetkező minőségi változások a gyermekek szexualitással kapcsolatos tudását, a témához kapcsolódó viszonyulását és viselkedését is befolyásolják. Ahogyan a gyermekek egyre inkább képesek mások nézőpontját felismerni és figyelembe venni, úgy lesznek egyre érzékenyebbek a környezetből származó visszajelzésekre, megerősítésekre vagy elutasításra, konkrét vagy szimbolikus büntetésre a szexualitással kapcsolatban is. A szocializáció ezen a területen is felgyorsul, a gyermekek próbálnak megfelelni a környezetből származó elvárásoknak, így beilleszkedve a társas közegbe, amely körülveszi őket.

Az idegrendszer érése, a magasabb rendű gondolkodási funkciókért felelős agyterületek intenzív fejlődése szintén hozzájárul a középső gyermekkorban megfigyelhető szabályozottabb viselkedéshez, amely a szexuális viselkedést is érinti. A gyermek egyre inkább képes a viselkedését szabályozni, a késztetéseket felismerni, azokra reflektálni, a vágyait késleltetni, azoknak megfelelő közeget találni.

A kortárscsoport és az általa közvetített hatások (pl. felügyelet nélküli média használat) ugyanakkor bonyolítják a szexuális szocializáció folyamatát, amennyiben a gyermekek már nem elsősorban a felnőttek befolyása által fejlődnek. A társak elfogadásának, elismerésének vágya erős hajtóerővé válik, ami nem csak az egészséges, az egyén és a másik számára is pozitív viselkedésformák kipróbálását motiválja.

Mindezek a biológiai, kognitív és társas-érzelmi változások együtt hatnak a kisiskolás korú gyermekek szexuális ismereteire és viselkedésére.

2.2.1. A szexualitással kapcsolatos ismeretek

A nemiséggel és szexualitással kapcsolatos ismeretek mennyiségét és azok pontosságát kevés kutatás vizsgálja gyermekkorban (ennek elsősorban a téma tabu jellegéhez és kutathatóságához van köze, nem a kutatók érdeklődésének hiányához). A kutatások nem meglepő módon azt találták, hogy a gyermekek általános tudásának növekedésével együtt nő a szexualitással kapcsolatos ismeretek mennyisége is.

Azokban az országokban, ahol a szexuális nevelés a közoktatás részét képezi, és nem csak a hetedik-nyolcadikos biológia tananyaghoz kapcsolódóan beszélnek róla, a gyerekek ismeretei már korábban is pontosabbak. Megfelelő szexuális nevelés esetén tíz éves korra a gyerekek nagy részének vannak alapvető ismeretei a nemi érés, a szaporodás és a gyermek születése témakörben, azonban nagyon változó, hogy mennyi ismerettel rendelkeznek a szexuális viselkedésformák és a pl. a fogamzásgátlás témakörében. Ez utóbbiakat a szülők és nevelők ritkán gondolják érintendő témakörnek a serdülőkor előtt. A probléma ott van, hogy lányok esetében a nemi érés gyakran 11-12 éves korban történik, és felkészületlenül éri a gyermeket (erről részletesen a serdülőkori fejlődésről szóló részben olvashatnak).

A gyermekek ismeretei főleg az azonos nemű barátoktól és olvasmányokból származnak, és manapság egyre inkább az internet a fő közvetítő médium. Ugyanakkor sok gyermek először az anyukájával beszél a szexualitással kapcsolatos dolgokról. Természetesen az ismeretek pontossága függ attól, hogy a gyermekek mennyire kapnak korrekt, életkoruknak megfelelő információt a formális és az informális nevelés során. Az olyan filmek, mint az "Egyszer volt, hol nem volt az élet" c. sorozat születésről szóló része, megalapozhatják a tudományosan megalapozott, de gyerekközpontú beszélgetést a témáról.

2.2.2. Szexuális viselkedés kisiskolás korban

Bár a mások által is látható, nyilvános (és sokszor zavarba ejtő) szexuális viselkedésformák a nevelés hatására eltűnni látszanak (ld. Freud látencia fogalma), a kutatások, amelyek a gyermekkorra visszatekintve vizsgálják a szexualitást, egyöntetűen azt találják, hogy a szexualitás iránti érdeklődés és a szexuális tartalmú tevékenységek nem tűnnek el, csak átalakulnak és priváttá válnak, a gyermek kognitív és társas-érzelmi fejlődése következtében.

A gyermek egyre jobban érti és alkalmazza a szexualitásra vonatkozó kulturális és közösségi szabályokat. Optimális esetben ezek a közösségi normák nem tiltják le teljes mértékben a gyermeki szexualitást, csupán annak körülményeit (kivel, mit, mikor, hol lehet tenni) szabályozzák. Ennek eredményeként a gyermek megtanulja, hogy például a maszturbáció magányos tevékenység, amelyet otthon, a szobájában végezhet, tiszta kézzel, a nemi szervét nem megsértve, stb. A szex-pozitív szexuális nevelés (ld. később) hatására a gyermekben kevésbé keletkeznek önmagával kapcsolatos negatív gondolatok („rossz vagyok”), formálódhat a szexuális énhatékonyság-érzet („képes vagyok irányítani, késleltetni, de ha nem zavar másokat, akkor élvezhetem a saját testem érintését, mert az jó, természetes”), ugyanakkor kialakulhat egy másokra figyelő, tiszteletteljes hozzáállás is („nem hozlak zavarba, nem bántalak sem szóval sem cselekedettel, stb”).

Ha a közösség, amelyben nevelkedik tiltó, korlátozó, bűntudatkeltő, akkor a gyermek ezt a hozzáállást teszi magáévá - a nyilvánosság felé. Ennek ára ugyanakkor az elfojtott szexuális érdeklődés és késztetések egészségtelen irányban történő elvezetése un. internalizáló vagy externalizáló viselkedési zavarok formájában. Ezekről a Problémás szexuális fejlődés és viselkedés c. tananyagban lesz szó. A szexuális fejlődés és nevelés kulturális nézőpontjáról külön tananyagban olvashatnak.

A szexuális visszafogottság ugyanakkor természetes jelenség is a gyermek szemérmének kialakulásával, amely szintén a társadalomba való beilleszkedés hatására fejlődik. Elsősorban a lányok (de nem csak ők) válnak 6-7 éves kortól (néha hamarabb) egyre szemérmesebbé, érzékenyebbé a test és a testi funkciók láthatóságára, amit a szülőknek és a nevelőknek egyaránt tiszteletben kell tartani, és ezzel kapcsolatban a gyermekeket is érzékenyíteni kell, hogy ne okozzanak egymásnak szorongást, szégyent, akár traumákat.

Mindezek hatására a kisiskolás korú gyermekek szexuális viselkedése eltérő a kisgyermekekétől. Tipikus fejlődés esetén a kisiskolás gyermek már nem fogdossa a nemi szervét mások előtt, és nem érdeklődik nyíltan a felnőttek teste iránt (nem leskelődik). Az egymás teste iránti érdeklődés is egyre ritkább, ugyanakkor az ártatlan szexuális tartalmú játékok még ebben a korban is megfigyelhetők, ahogyan a maszturbáció is.

Visszaemlékezéseken alapuló kutatások alapján a serdülőkor előtti maszturbáció a gyermekek 38-40%-ánál jelenik meg (több fiú, mint lány visszaemlékezésében jelenik meg), a fiúk átlagosan 9-10, a lányok 8 évesen kezdenek önkielégíteni (a kisgyermekkori maszturbációra a legtöbben nem emlékszünk). A fiúk az életkorral előre haladva jelentősen gyakrabban maszturbálnak, mint a lányok, azonban a nemi érésig ez nem jár ejakulációval. Az első ejakuláció a fiúk 11-15 éves kora között történik, sokszor maszturbáció során, de gyakran éjszaka, alvás közben.

A serdülés közeledtével az iskoláskorú gyermekek (1) egyre többet foglalkoznak a testükkel, a nemi érés jeleivel; (2) érdeklődnek a szexualitás iránt; (3) és egyre többen ismerkednek nemi szervükkel. A tipikus és ártatlan szexuális játékok, amelyek nem tartalmaznak erőszakot és amelyek az azonos korú gyermekek között történnek, a kutatások szerint nem járnak a későbbi fejlődésre negatív hatással, és nem mutatnak összefüggést a fiatal későbbi szexuális orientációjával sem. A problémás szexuális viselkedésformákról egy másik tananyagban olvashatnak.

A kisiskolás életszakasz vége egyben a serdülőkor kezdete is. A felgyorsult biológiai fejlődés (akceleráció) következményeként egyre több gyermek (elsősorban lányok) nemi érése történik meg az alsó tagozat végén, 11-12 éves korban. Ez ugyanakkor csak bizonyos kulturális közegekben jár együtt a partnerszex kipróbálásával is. Mivel a biológiai és az érzelmi-szociális érés a legtöbb fiatalnál nem esik egybe (a biológiai hamarabb történik), ezért a gyermekek nagy része a nemi érést nem tekinti az aktív szexuális életre motiváló tényezőnek. A pozitív szülői fegyelmezés, elfogadó, de korlátokat állító nevelés légkörében nevelkedő, kellően informált kiskamasz saját testével ismerkedik, és a másik testét csak évekkel később szeretné felfedezni. Erről a Serdülőkori szexuális fejlődés c. tananyagban olvashatnak.

Felhasznált irodalmak:

Bancroft, J., Herbenick, D., & Reynolds, M. (2003). Masturbation as a marker of sexual development: Two studies 50 years apart. In J. Bancroft (Ed.), Sexual development in childhood (pp. 156–185). Bloomington, IN: Indiana University Press.

Campbell, C., Mallappa, A., Wisniewski, A. B., & Silovsky, J. F. (2013). Sexual behavior of prepubertal children. In D. S. Bromberg & W. T. O'Donohue (Eds.): Handbook of child and adolescent sexuality, Developmental and Forensic Psychology. Elsevier Inc., 145-170. DOI: http://dx.doi.org/10.1016/B978-0-12-387759-8.00006-4

Drury, K. M., & Bukowski, W. M. (2013). Sexual development. In D. S. Bromberg & W. T. O'Donohue (Eds.): Handbook of child and adolescent sexuality, Developmental and Forensic Psychology. Elsevier Inc. 115-144. DOI: http://dx.doi.org/10.1016/B978-0-12-387759-8.00005-2

DeLamater, J., & Friedrich, W. N. (2002). Human sexual development. Journal of sex research, 39(1), 10-14.

Gordon, B. N. (2003). Sexual development. In T. H. Ollendick, & C. S. Schroeder (Eds.), Encyclopedia of clinical child and pediatric psychology (pp. 591–593). New York, NY: Kluwer Academic/Plenum Publishers.