A kultúra és a társas környezet jellemzői befolyásolják a szexualitás megítélését és gyakorlatait általában és a gyermekek szexuális fejlődése és viselkedése vonatkozásában egyaránt. A gyermekek nyilvános és privát szexuális viselkedése, az ezzel kapcsolatos szabályok, elvárások, félelmek és előítéletek egyaránt beágyazottak a társadalmi és közösségi norma- és értékrendszerbe, amelyeket egyaránt alakítanak a mindennapi társas (családi) interakciók és tapasztalatok, valamint a szélesebb kulturális tényezők, mint a vallási és spirituális hagyományok, vagy a családok társadalmi-gazdasági státusza és iskolázottsága.

Általánosságban a társadalmakat 3 csoportba lehet sorolni a szexuális attitűdök, hiedelmek és gyakorlatok tekintetében: korlátozó, félig korlátozó és megengedő típusba – elsősorban a házasság előtti (serdülőkori) szexualitás vonatkozásában. Mivel a legtöbb nyugati társadalom (a többségi vélekedéseket tekintve a magyar is) a korlátozó típusba tartozik, ezért jelen rövid tananyagban főleg csak a korlátozás okairól és hatásairól olvashatunk[i].

A szexuálisan korlátozó társadalmi attitűd és normarendszer

A korlátozó típusú társadalmak, közösségek szándékosan akadályozzák vagy korlátozzák a gyermekek szexuális kíváncsiságát, ismeretszerzését serdülőkor előtt, és a szexuális aktivitásokat lehetőleg a házasság előtt is. Ez a társadalmi hozzáállás az újkorban és különösen az intézményes gyermeknevelés (és a pedagógia tudományának) térnyerésével terjedt el a szülők és nevelők körében, a gyermeki ártatlanság képével együtt. Hagyományosan együtt járt fiúk és lányok elkülönítésével, eltérő társadalmi szerepekre nevelésével, szigorú érintkezési szabályokkal és a szabályszegés megtorlásával, megszégyenítő büntetések és szexuális mikroagressziók (a szexre és nemiségre vonatkozó kisebb pl. verbális bántalmazások) használatával a nevelésben.

A korlátozó típusú társadalmakra jellemző a szexuális kettős mérce – a férfi szexualitás nagyobb elfogadottsága, a női szexualitás erősebb szabályozása, negatívabb megítélése, szélsőséges esetben a nők szexuális vágyainak tagadása, patologizálása (ld. kurvák, kék harisnyák, fehérmájúak, stb akik szexuálisan aktívak és ezt fel is vállalják). A korlátozás mindenféle szexuális viselkedésre kiterjed, de legerősebben a házasság előtti szexuális aktivitást, a behatolással járó közösülést próbálja tiltani, amivel összefüggésben a kutatók számos társadalmi jellemzőt hoztak összefüggésbe. (A következő felsorolás tudatosan nélkülözi a vallási nézőpontot, mivel az uralkodó monoteista vallások mindegyike korlátozza valamilyen formában a szexualitást. Jelen tananyag ezzel a szemponttal nem foglalkozik, az érdeklődő olvasók azonban számos forrást találhatnak a témában, például itt.)

A társadalmak komplexitása – a komplexebb társadalmak (amelyekben erősebb az osztályhierarchia, intenzív mezőgazdaság vagy ipari tevékenység folyik, a házasság során anyagi javak cseréje, összevonása történik) korlátozóbbak. Ezekben a társadalmakban a szülők megpróbálják megakadályozni, hogy serdülő gyermekük nem a megfelelő családból származó párt találjon, főleg, hogy a lányok nem a „jó parti” fiútól essenek teherbe. Ennek megfelelően a szexuálisan megengedő attitűd azokban a társadalmakban a legalacsonyabb a szülők körében, ahol hagyomány az elrendezett házasság.

A csecsemő hordozása – ezekben a komplexebb társadalmakban a csecsemők többnyire nagyon hamar leválasztódnak, eltávolodnak az anya testétől és ez összefüggést mutat a korlátozóbb szexuális attitűdökkel. Azokban a közösségekben, családokban, ahol az anya a babát testére kötve hordozza, igény szerint és sokáig szoptatja, az így kialakuló szoros kötődés mind a gyermek mind a szülő számára nagyobb komfortot hoz létre az intimitással kapcsolatban, erősebb bizalmat önmagában és másokban. Ez a felnövekvő gyermekben való nagyobb bizalmat is jelent, ami megengedőbb szexuális nevelési attitűdöt hozhat létre.

Anyajogú vagy apajogú öröklődés és családszerveződés – ahol az öröklődés és családszerveződés apajogú (azaz a gyermeknek az apa az elsődleges szülője, a nevet és a vagyont is rajta keresztül örökli, és a lányok férjhez menetelkor a fiú szüleihez költöznek), ott a szexuális attitűdök korlátozóbbak, mint a kevés megmaradt anyajogú közösségben. A kutatók szerint ennek az az oka, hogy az anyajogú és anya-közeli családszerveződésben a lányok támogatottak maradnak, hiszen az anyai házban vagy annak közelében maradnak, így nem akkora tragédia a korai gyerekvállalás, mint az apajogú és apa-közeli közösségekben.

Térhasználat – a nyitottabb terek és kevesebb fal az élőhelyeken (pl. a távol-keleten) megengedőbb szexuális attitűdöt hoz létre. Ezekben a társadalmakban a gyerekek valószínűbben lesznek a felnőttek szexuális aktivitásának szem- és fültanúi, így magával a szexualitással korai gyermekkortól fogva komfortosabbak, elfogadóbbak, pozitívabbak.

A korlátozó-megengedő szexuális attitűd hatása

Az egyén szintjén a megengedőbb szexuális attitűd gyermekkorban támogatja a gyermeket saját testének felfedezésében, kíváncsisága kielégítésében, de a saját határai meghúzásában is. A megengedőbb légkörben nevelkedő gyermekek felnőve szexuálisan nagyobb énhatékonyságot és jóllét élményt élhetnek át, ritkábban válnak abúzus áldozatává ás kevesebb szexuális funkciózavarral rendelkeznek, mint a korlátozó/tiltó nevelést kapott társaik.

Az erős korlátok és a gyermekkori szexualitás tagadása a gyermekben azt az érzést kelti, hogy amit ő érez a testében az nem helyes, az nem valid, annak nem szabadna ott lenni. Ha ezzel a tabusítással megszégyenítő nevelési módszerek, fenyegető üzenetek („Ha még egyszer meglátom, hogy AZT csinálod, elvitetlek a rendőrrel” vagy „Ne csináld, mert piszkos és beteg leszel”) is együttjárnak, akkor ez nagyban megalapozza a későbbi szexuális és kapcsolati zavarokat, önértékelési problémákat, stb.

Társadalmi szinten is fontos hangsúlyozni a megengedőbb szexuális attitűdök előnyeit. A megengedőbb attitűdöt mutató társadalmakban a fiatalok nagyobb autonómiával választanak maguknak szexuális partnert, és a választást sokkal inkább a romantikus tényezők befolyásolják. Az ilyen társadalmakban érdekes módon stabilabbak a házasságok és kevesebb a válás – főleg a nők által kezdeményezett válások számát tekintve. Sajnos, ahogy azt fent írtuk, a fejlett nyugati társadalmak társadalmi szinten mind korlátozók, ezért a családok és egyének felelőssége, hogy a korlátozást és tiltást enyhítsük, a szexuális nevelést pozitív irányba alakítsuk.

Felhasznált irodalmak:

Broude, G. J. (1983). Male-Female Relationships in Cross-Cultural Perspective: A Study of Sex and Intimacy. Behavior Science Research 18 (2): 154–81. https://doi.org/10.1177/106939718301800204.

Broude, G. J. and Greene, S. J. (1976). Cross-Cultural Codes on Twenty Sexual Attitudes and Practices. Ethnology 15 (4): 409–29. https://doi.org/10.1177/106939718001500302.

Campbell, C., Mallappa, A., Wisniewski, A. B., & Silovsky, J. F. (2013). Sexual behavior of prepubertal children. In D. S. Bromberg & W. T. O'Donohue (Eds.): Handbook of child and adolescent sexuality, Developmental and Forensic Psychology. Elsevier Inc., 145-170. http://dx.doi.org/10.1016/B978-0-12-387759-8.00006-4

Horne, C. (2004). Values and Evolutionary Psychology. Sociological Theory 22 (3): 477–503. https://doi.org/10.1111/j.0735-2751.2004.00230.x.

Schlegel, A. and Barry, H. (1991). Adolescence: An Anthropological Inquiry. New York: The Free Press.

Textor, R. B. (1967). A Cross-Cultural Summary: Premarital Sexual Relations. In A Cross-Cultural Summary. New Haven, Connecticut: HRAF Press.

[i] Akit részletesebben érdekelnek a szexualitás társadalmi és történeti vonatkozásai talál ezzel kapcsolatos könyvajánlót a modul végén.