2.1.1. Szexuális fejlődés kora gyermekkorban

A szexualitás jelenségei születéstől kezdve értelmezhetők a motiváció értelmezési keretében, mint szükségletek és hajtóerők.

A szexuális késztetés/készenlét (arousal) már a magzati korban is megfigyelhető. A fiú magzatok hímvesszője már a méhen belül is időnként megmerevedik és később, születés után is rendszeres, reflexes merevedést tapasztalhatunk. Lányoknál szintén újszülött kortól megfigyelhető a hüvely nedvesedése, amely egyrészt fiziológiai védelmet biztosít, másrészt valószínűleg a pozitív testi érintések megéléséhez kapcsolódik.

Veleszületett késztetés hajt bennünket ugyanis az örömök keresésére és a fájdalom elkerülésére. A test pozitív (gyengéd, megfelelően stimuláló, de nem túlzottan erős) érintése például nem csak hogy örömöt okoz, hanem a fejlődés egyik legfontosabb motorja újszülött- és csecsemőkorban, elsősorban az énre vonatkozóan. Sullivan (1953) elmélete szerint a gyengéd érintések és törődés az alapja a „jó én” élményének, míg a hideg, elutasító, nemtörődöm stílusú érintés (pl. etetés, tisztába tevés, fürdetés alkalmával) a gyermekben létrehozza a „rossz én” érzetét.

Figyeljük meg, hogy ebben a videóban milyen gyengéden, óvatosan történik az újszülött fürdetése, öltöztetése - azt üzenve a babának, hogy fontos, értékes vagy, akire nagyon vigyázok!

Az tehát, ahogyan a szülő megérinti gyermekét a születés pillanatától kezdve formálja a gyermek saját magához (így a nemiséghez és szexualitáshoz) való viszonyát. Erről részletesen a szexuális nevelésről szóló tananyagokban olvashatnak.

A világ megismerése és megértése szintén veleszületett késztetésünk, amelynek legalapvetőbb megnyilvánulása az érdeklődés. A gyermekek természetes módon érdeklődnek a testük (és mások teste) iránt. A beszéd előtti korszakban ez az érdeklődés főleg a test érintéses felfedezésében nyilvánul meg, amelynek során rájöhetnek, hogy testük bizonyos részeinek simogatása kifejezetten kellemes érzéseket nyújt, így az örömteli testi érintés szükségletének kielégítésére már a gyermek önmaga is képes. A felfedezés nyomán kezdenek el sokan már 2-3 évesen (vagy még korábban, a kutatások alapján kb. 7 hónapos kortól) maszturbálni, ami teljesen természetes jelenség. (A gyermekkori maszturbációval kapcsolatos szülői feladatokról szintén a szexuális nevelésről szóló tananyagokban olvashatnak bővebben).

A saját test megismeréséhez a legtöbb gyermeknél hozzátartozik a meztelenség természetessége is. A kicsik általában szeretnek meztelenkedni, egyrészt mert egész testükkel érezhetik pl. a kellemes lágy szellőt, a nap sugarát vagy a víz hűsítő hatását. Másrészt a legtöbb kisgyermek a meztelenség során fedezi fel a testét, és tanulja meg annak részeit, működését. Van ugyanakkor a gyerekeknek egy olyan csoportja, akik kezdettől fogva idegenkednek a meztelenségtől, akár szorongást is kelt bennük, ha testüket nem fedi semmi. A felnőtt feladata a gyermek igényeinek, egyedi sajátosságainak figyelembe vétele, a biztonság megteremtése minden körülmények között. Sose erőltessük ezért a gyermek meztelenségét, még csecsemő korában sem, ha ő azt nem élvezi (ld. még: Szexuális nevelés a családban)!

A saját testen túl mások teste szintén a felfedezés tárgya. A kisgyermek kíváncsi, leskelődik, kérdez. Ahogyan a környezet reagál ezekre a viselkedésformákra, azzal fontos üzenetet tanít a gyermeknek. Ha a kíváncsiságot a gyermek életkorának megfelelően kielégítjük, a gyermek választ kap a kérdéseire, akkor azt tanulhatja meg, hogy a testiség természetes, a test örömteli érzései helyénvalóak, a testrészeknek megvan a nevük és funkciójuk. A szemérem, a saját és mások testének tisztelete szintén fontos témái ennek a tanulási folyamatnak, melyekről ugyancsak a szexuális neveléssel kapcsolatban olvashatnak bővebben.

A kíváncsiság sokszor jelenik meg a gyermekek szexuális tartalmú játékaiban, vicceiben. A kicsik gyakran puszilgatják egymást, és ahogyan nőnek egyre többször játszanak szerepjátékaik során papás-mamást, amelynek néha része az ölelésen és puszin kívül az imitált szexuális aktus is. Ez legtöbbször riadalmat kelt a felnőttek körében, hiszen ilyenkor mindig felmerül, hogy „honnan tudnak ilyeneket ezek a gyerekek?”. A túl korai és felügyelet nélküli médiahasználat, a szülők szexualitásának megfigyelése, a nagy testvérek túl korai „felvilágosító” közreműködése mind szerepet játszhatnak a szexuális tartalmú játékok létrejöttében, de legtöbbször nem adnak okot komolyabb aggodalomra, hanem feladatot rónak a szülőkre és nevelőkre (ld. családi szexuális nevelés modul). A gyermekekkel szembeni szexuális abúzusnak egyéb jelei is lennének, ezért, ha csak a szexuális tartalmú játékot találjuk a gyermek viselkedésében problémásnak, akkor ne ugorjunk rögtön a legsúlyosabb következtetésre. Nevelési feladatunk ugyanakkor ebben a helyzetben is van – erről bővebben máshol olvashatnak.

2.1.2. A nemiséggel és szexualitással kapcsolatos tudás

A gyermekek ugyanúgy tanulnak a testükről és a szexualitásról, ahogyan a világ minden más kérdését is megismerik: megfigyelnek, utánoznak, kérdeznek és reagálnak a környezet visszajelzéseire. Természetes kíváncsiságuk és pozitív értelemben vett szemérmetlenségük miatt nyíltan rákérdeznek saját és mások testrészeire, és ahogyan más tárgykörben, itt is a „mi ez” és „miért” kérdések irányítják a megismerést.

Amennyiben a környezet pozitívan reagál és a gyermek életkorának megfelelően válaszol ezekre a kérdésekre, akkor a gyerekek már 3 éves kor körül képesek testrészeiket helyesen megnevezni, saját nemüket az eltérő nemű gyermekekkel és felnőttekkel összehasonlítva meghatározni. Érdekes tény, hogy mind a fiú mind a lány gyermekek korábban képesek beazonosítani és megnevezni a férfi nemi szervet, mint a nőit. Ennek egy lehetséges magyarázata, hogy a női sokkal rejtettebb, kevésbé feltűnő, mint a férfi. Másrészt ez az eredmény arról is szólhat, hogy a társadalom másként kezeli a férfiakat és a nőket és ez a nemi megkülönböztetés a szexuális nevelésben is tetten érhető.

A gyermekek 4-5 éves koruk között megértik és elfogadják, hogy a biológiai nem (sex) nem megváltoztatható, például attól, hogy szoknyát vesz fel, nem lesz egy kisfiúból kislány. A nem-konstancia megértése a gondolkodás, a látszat és valóság megkülönböztetése képességének fejlődésével alakul, a többi konstanciához és a konzerváció megértéséhez hasonlóan.

Tipikusan nagyon kevés óvodáskorú gyermeknek van helyes információja a szaporodásról, várandósságról, a gyermekek születéséről. A szülők általában azt gondolják, hogy 6 éves kor előtt erről még korai lenne beszélgetni a gyerekeikkel, ezért általában kerülik a témát, és ha a gyermekek kérdeznek, még akkor sem adnak megfelelő, biológiailag is helyes választ. Azokban az országokban azonban, ahol a szexuális nevelés már az óvodai nevelésnek is része, ott a gyermekek hamarabb tudnak helyes választ adni ezekre a kérdésekre is. Az olyan mesék, mint a "Kisvakond és a születés" segíthetnek elindítani az erről szóló beszélgetést is.

Felhasznált irodalmak:

Campbell, C., Mallappa, A., Wisniewski, A. B., & Silovsky, J. F. (2013). Sexual behavior of prepubertal children. In D. S. Bromberg & W. T. O'Donohue (Eds.): Handbook of child and adolescent sexuality, Developmental and Forensic Psychology. Elsevier Inc., 145-170. DOI: http://dx.doi.org/10.1016/B978-0-12-387759-8.00006-4

Drury, K. M., & Bukowski, W. M. (2013). Sexual development. In D. S. Bromberg & W. T. O'Donohue (Eds.): Handbook of child and adolescent sexuality, Developmental and Forensic Psychology. Elsevier Inc. 115-144. DOI: http://dx.doi.org/10.1016/B978-0-12-387759-8.00005-2

Friedrich, W. N. (2005). Correlates of sexual behavior in young children. Journal of Child Custody, 2, 41–55.

De Lamater, J., & Friedrich, W. N. (2002). Human sexual development. Journal of sex research, 39(1), 10-14.

Sullivan, H. S. (1953). The interpersonal theory of psychiatry. New York: Norton.