A legutóbbi, nemzetközi összehasonlításra is alkalmat adó, adatok szerint a magyar 15 évesek legalább fele fogyaszt időnként alkoholt és 27-35%-uk volt már legalább kétszer részeg eddigi (rövid) élete során (HBSC 2018). A közhiedelemmel ellentétben a füvezés sokkal kevésbé érinti a magyar fiatalokat, mint az alkoholprobléma, legalábbis, ha lehet hinni a fiatalok önbevallásán alapuló kutatásnak, ami szerint a magyar 15 évesek mindössze 10-15%-a próbálta már ki a kannabiszt (szemben az alkoholt legalább egyszer kipróbáló 78-81%-kal). A kutatási adatok szerint a tendenciák nem romlottak a 2014-es adatokhoz viszonyítva, azonban még így is aggodalomra adnak okot – elsősorban az alkohol tekintetében.

Az alkohol- és drogfogyasztás a kockázatos szexuális viselkedéssel leginkább együtt járó tényezőnek tűnik – ami alatt túl korai (15 év alatti), védekezés nélküli, veszélybe sodró szexuális magatartásformákat értünk. Az egyik leginkább kutatott terület az alkohol- és drogfogyasztás összefüggése a szexuális áldozattá válással.

A fiatalkori szexuális abúzus összefüggése az alkoholfogyasztással

A szexuális erőszak áldozatainak legalább fele serdülő, és a 18 éves kor előtt szexuálisan bántalmazott fiatalok később kétszer akkora eséllyel lesznek újra szexuális abúzus áldozatai, mint a felnőtt korban erőszakot elszenvedettek. A szexuális erőszak valószínűsége 4,6-szor nagyobb azoknál az egyetemista nőknél, akiket korai serdülőkorukban már ért erőszak, azokkal szemben, akiket sosem bántalmaztak szexuálisan. Ezért rendkívül fontos, hogy gyermekeinket megvédjük a szexuális (és egyéb) erőszaktól, hiszen éretlenebb személyiségük, kialakulatlanabb énképük, kevésbé hatékony énvédelmi rendszerük kiszolgáltatottabbá teszi őket a bántalmazás minden formájával szemben.

Az alkohol és droghasználat erősebb összefüggést mutat a serdülőkori szexuális áldozattá válással, mint a felnőttkori szexuális abúzus eseteiben. Ez az összefüggés egyszerre értelmezhető úgy, hogy a drog és alkoholfogyasztás az oki tényezők között szerepel – fellazítja a gátlásokat, rontja a helyzetértékelést, meggondolatlanná vagy erőszakossá tesz. Ugyanakkor az is valószínű, hogy a serdülőkorban átélt szexuális erőszak a traumán keresztül vezet a megnövekedett alkohol- és drogfogyasztáshoz, remélve, hogy az majd megoldja a keletkezett lelki fájdalmat (ld. Problémás Viselkedés Elmélete lentebb). Ez azonban sosincs így, a további szerhasználat csak tovább rontja az énhatékonyság-érzést, önértékelést, és egyre súlyosabbá válhat a trauma okozta sérülés.

Az alkoholfogyasztáson belül is kiemelt figyelmet kap a „rohamivás” (binge drinking) jelensége. A kutatások szerint a hirtelen nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása még az átlagosnál is jobban együttjár az erőszakos szex kockázatával – rohamivásnál háromszor olyan gyakran megfigyelhető a jelenség, mint rohamivás nélkül. A rohamivás hatására fellépő tudatmódosulás, akár eszméletvesztés a bántalmazó által könnyen kihasználható állapot, hasonlóan a GINA (GBH, gamma-hidroxi-butirát) nevű partidrog hatásához, ami még annyival tűnik veszélyesebbnek, hogy a bedrogozott fiatal látszólag együttműködő, tudatosnak tűnhet, ezért a külső szemlélő nem gyanakszik erőszakra, kényszerítésre.

A szexuális abúzus és alkohol/drog összefüggése az elkövető oldaláról is egyértelműen igazolható. A szerhasználat fellazítja a gátlásokat, főleg a csoportos formában elkövetett szexuális abúzusok esetén jellemző, hogy a fiatalok egymást hergelik, biztatják, egymásnak is akarnak megfelelni, imponálni az erőszakos cselekvéssel. Ilyen esetben a bátorságot adó, gátlásoldó alkohol vagy egyéb drogok erősítik ezt az egymásra licitáló hajlamot.

A Problémás Viselkedés Elmélete

A szexuális abúzus áldozatává/elkövetőjévé válás és egyéb egészségügyi kockázati tényezők együttjárását leginkább Richard Jessor „Problémás Viselkedés Elmélete” (Problem Behavior Theory) magyarázza, amely szerint a felnövekvő gyermek társas környezete mintát és keretet nyújt a kockázatos és problémás viselkedésformák együttes megtanulásához (pl. alkoholfogyasztás és alkalmi szex; alkoholfogyasztás és agresszió, stb), amely problémás viselkedésformák gyakran a gyermek (szintén abúzusból és elhanyagolásból származó) lelki fájdalmainak, sérüléseinek elfedésére, átmeneti érzéstelenítésére szolgálnak.

Ezek a problémás viselkedésformák ugyanakkor fejlődési funkcióval is rendelkezhetnek, például megerősítik a fiatal kortárscsoporthoz tartozását, a beilleszkedést vagy épp a családról való leválást. Nagyon fontos ezért, hogy a serdülőkori kockázatos viselkedést ne tiltással, hanem funkciójának megértésével, és más pozitívabb magatartásformák kialakításával segítsük csökkenteni. Ebben a folyamatban segítik a családokat a különböző családsegítő intézmények, addiktológiai konzultánsok, serdülőkorra szakosodott szakpszichológusok.

Nem védhetjük meg mindentől a serdülőt, de szülőként és nevelőként is támogathatjuk, hogy felkészültebb, tájékozottabb legyen, merjen velünk beszélgetni, kérdezni, az élményeit megosztani. Ebben is segítségünkre lehet a yelon.hu, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány oldala, vagy a NANE információs videói, például ezek:

A szexuális abúzus hatásairól és megelőzéséről egy másik modulban olvashatnak.

Felhasznált irodalmak:

Humphrey, J.A. and White J.W. (2000). Women's vulnerability to sexual assault form adolescence to young adulthood, Journal of Adolescent Health, 27, pp. 419-424.

Jessor R. (1992). Risk behaviors in adolescence: A psychological framework for understanding and action. Journal of Adolescent Health, 21, pp. 597–605.

Tjaden, P. and Thoennes, N. (2000). Extent, nature and consequences of intimate partner violence. US Department of Justice, Office of Justice Programs, National Institute of Justice, July 2000:1–57

National Center on Addiction and Substance Abuse: Rethinking Rites of Passage on Campus: Substance Abuse on America’s Campuses. New York, NY: Columbia University, 1994.