Szexuális abúzus jelei az áldozaton:

Életkortól függően jelenhetnek meg az egyes tünetek az áldozaton, amelyek súlyossága függ a bántalmazás rendszerességétől és időtartamától, az alkalmazott erőszak mértékétől, az áldozat és a bántalmazó közötti bizalmi viszony, a pozitív kötődés mértékétől.

Testi jelek:

Viszketés vagy fájdalom a nemi szervek környékén (Szakadt, váladékos vagy véres fehérnemű)
Gyakori megmagyarázhatatlan fájdalmak, pszichoszomatikus tünetek: fej-, has-, torokfájás
Nehézségek járás vagy ülés közben
Húgyúti fertőzések, hüvelyi folyás (lányoknál), húgycső váladékozás (fiúknál)
Sérülések a nemi szervek tájékán vagy más testrészeken, végbél fekélyesedés
Nemi betegségek
Tinédzserkori terhesség
Hirtelen súlycsökkenés vagy növekedés

Viselkedés, magatartás változása:

Nagyfokú óvatosság felnőttekkel való testi kontaktusban, nem akar négyszemközt maradni felnőttekkel
Drámai magatartásváltozás (öltözködés, étkezés, társas viselkedés)
Fejlődési visszaesések, regresszív viselkedés (alacsonyabb életkornak megfelelő viselkedéshez való visszatérés, pl. ujjszopás, ágybavizelés, beszéd, mimika, stb.)
Kivonulás, mindenen kívül maradás, elutasítás: gyengülő kapcsolat kortársakkal, barátokkal
Korai érkezés az iskolába, késői távozás, félelem a hazamenéstől
Koncentrálási, tanulási nehézségek; iskolai teljesítmény hirtelen hanyatlása, váratlanul gyenge teljesítmény
Szexualizált viselkedés, tinédzserprostitúció
Öncsonkítás, önbántalmazás

Mentális változások:

Csökkent önértékelés
Depresszió, bűntudat, szégyenérzet
Öngyilkossági kísérletek, vagy ezzel való fenyegetőzés
Anyagabúzus (drog, gyógyszer, alkohol)
Álmatlanság, rémálmok, szorongás, nyugtalanság

Hosszú távú mentális következmények:

kihat a szülői szerepre: bizonytalanok a szülői szerep vitelében, a kommunikációjukban, a gyerekeikkel való kapcsolat minősége alacsonyabb, kevésbé tudnak bensőséges, meleg kapcsolatot kialakítani; kevésbé következetesek a fegyelmezésben, a nevelési elvekben, nem elég világosak a gyerek felé az elvárásaik
magas kockázatokkal járó szexuális magatartásformákat vállalnak felnőttként (szerekért cserébe szex - védekezésmentes szex)
testüket nem értékelik annyira vonzónak

Miért nem beszélnek az áldozatok?

A bántalmazott gyermek általában nem mer szólni, mert fél, hogy őt hibáztatják, hogy nem hisznek neki. Főleg, ha a családban, rokoni körben nagy tiszteletnek, tekintélynek örvendő személy az elkövető. Ha közvetlen hozzátartozó - apa, nevelő apa -, akkor a gyermek attól fél, hogy fájdalmat okoz az édesanyának, tart a családi életre gyakorolt hatástól. Az abúzust elkövető a kisebb gyerekeket gyakran azzal tartja sakkban, hogy ha beszél a "kettőjük titkáról", akkor valamilyen súlyos dolog fog történni a szülőkkel, a közvetlen hozzátartozókkal, szeretteivel.

Ha a bántalmazott gyermek az első alkalom után nem beszélt, akkor nehezebben fog a folyamat elindulása után, mert lelkiismeret furdalása van: miért nem szóltam eddig?! A megszólalás, a jelzés egyik legerősebb gátja, hogy a gyerekek magukat hibáztatják, magukban keresik az okot, a rosszat a történtekért, amit a bántalmazó még fel is erősít manipulációival.

A néma tanúk

Ennél a bántalmazási formánál is vannak néma, passzív közreműködők, akik tudják, hogy mi történik, de mégsem tesznek semmit a gyerek érdekében. Nem veszik észre a nyilvánvaló jelzéseket sem, félre fordítják fejüket: a családi béke, a fennálló rendszer érdekében „beáldozzák” gyermeküket. Ekkor az áldozat nemcsak saját magában, hanem a felnőtt, az őt szeretni hivatott környezetében is elveszíti bizalmát. Még inkább visszahúzódik, és néma marad. Lehet, hogy egészen felnőtt koráig cipeli a bántalmazás lelki terheit.

A legkisebb korosztály éppen azért van kitéve fokozottan a bántalmazásnak, mert nekik még szavuk sincs arra, mi történik velük, ugyanakkor rajzaikban, szerepjátékukban fellelhetők a velük történtek. Ezért a gyermekkel foglalkozó nevelők, pedagógusok, szakemberek azt tapasztalhatják, hogy az áldozatok "beszélnek", csak nem feltétlenül szavakkal.

A metakommunikációs jelzések fontossága, a kiskorúak védelme miatt alakították ki a Barnahus modellt a szexuálisan bántalmazott gyerekek kihallgatására. Az izlandi modellt hazánkban Szombathelyen adaptálták: a cél, hogy a gyereknek egyszer kelljen csak felidéznie, elmondania a vele történteket, amit rögzítenek, és a későbbiekben ezt a felvételt használják az eljárás során.

Mire tanítsuk meg a gyerekeket?

A szexuális abúzussal foglalkozó médiatudósítások, amelyekből sokan merítik a témával kapcsolatos ismereteiket, csak a jelenséggel foglalkoznak. Nem világítanak rá megoldásmódokra, nem adnak "kezelési útmutatót" sem az esetek felismeréséhez, sem a tragédiák elkerüléséhez és feldolgozásához.

A prevenció része a családi és intézményes szexuális nevelés ( ld. 7-8 Modulok), ami kiterjed arra is, hogy a lányokat és a fiúkat egyaránt megtanítjuk kényes és veszélyes szituációk felismerésére, elkerülésére; viselkedésmintákat, stratégiákat mutatunk a számukra kellemetlen szexuális helyzetek kezelésére. Rávilágítunk, hogy a titoktartási kötelezettség nem abszolút, nem érvényes mindenre és mindenkire. Merjenek beszélni, segítséget kérni, mert nem ők a hibásak.

Ha egy gyermek szexuális abúzusról számol be Önnek, nagyon fontos a helyes, támogató viselkedés. Az alapelvek a következők:

Higgyen a gyermeknek, és ne éljen vissza a bizalmával!
Hallgassa meg a történetét.
Tudassa vele, hogy támogatni fogja.
Hangsúlyozza, hogy ő nem hibás.
Ne ítélkezzen!
Ha gyermekkel beszél, fontos, hogy nyugodt maradjon!
Kapcsolatba kell lépni segítő szervezetekkel.
Ne intézkedjen a gyermek beleegyezése és felhatalmazása nélkül.

Az utolsó pont betartása nagyon fontos, hisz a felnőtt világban csalódott, bizalomvesztett áldozatnak, aki azt élte meg, hogy nem ő irányítja a történéseket, elengedhetetlen a döntés jogának biztosítása; hogy érezhesse, igen is képes befolyásolni a körülötte történteket.

A pedagógusnak sem kell egyedül szembenézni a családon belüli abúzus megoldásával: nehéz, felelősségteljes döntés egy család életébe való beavatkozás. Ha gyanúja megalapozott, akkor is egyeztessen az intézmény pszichológusával, vezetőjével, kérdezze a témára szakosodott szakmai/civil szervezeteket.

Szexuális zaklatás esetében a jogszabályok lehetővé teszik a névtelen jelzést a Gyermekjóléti Szolgálatoknál, ahol kötelesek kivizsgálni a bejelentést.

Felhasznált irodalom:

Herczog Mária (2007): Gyermekbántalmazás. Budapest, Complex Kiadó

Herman, Judith Lewis (2011): Trauma és gyógyulás. 2.kiad. Budapest, Háttér - NANE Egyesület

Király Gabriella (2013): Szexuális gyermekbántalmazás a családban. Acta Szekszardiensium: Publicationes Scientificae, (15. évf.) 1. 39-54. www.lib.pte.hu/pte-periodika-acta-szekszardiensium

Pintér Ádám - Tóth Judit Nikoletta (2017): A bántalmazott gyermekek - Gyermekjogok és gyermekbántalmazás. Statisztikai Szemle, (95.) 8-9. 846-872. DOI: 10.20311/stat2017.08-09.hu0847

http://www.ksh.hu/statszemle_archive/2017/2017_08-09/2017_08-09_847.pdf