Az előző alfejezetben már nagyobb vonalakban szóba került a homo- és transzfóbia, mint társadalmi kontextus, amely eleve megnehezíti a gyerekek szexuális viselkedésének és nemi kifejezésmódjának értelmezését. Jelen fejezetben azt vizsgáljuk, hogyan jelenhetnek meg ezek a koragyermekkori nevelésben, illetve milyen következményekkel járhatnak.

4.2.1. Heteronormativitás a koragyerekkori szocializációs intézményekben

Az intézményi szintű, gyerekeket érintő normalizáló, a szexuális és nemi kisebbségek helyzetét érintő legelterjedtebb gyakorlatok minden bizonnyal a heteronormativitásból vezethetők le. A nemzetközi szakirodalom szerint is gyakori tapasztalat, hogy a koragyerekkori nevelés intézményeiben dolgozók nincsenek kellően felkészítve a homofóbia elleni küzdelemre, és a felkészültség hiányát azzal indokolják, hogy a gyerekek túl kicsik a szexuális és nemi sokféleség értelmezésére. Egy ausztrál kutatás azt találta, hogy az óvodapedagógusok csak akkor vélik relevánsnak az ezzel való foglalkozást, ha a csoportban van azonos nemű szülőpárral rendelkező gyerek.

A téma szakértői arra a kettős mércére is felhívják a figyelmet, hogy miközben a szexualitással való foglalkozást a kisgyermekkori szocializációs intézmények, és az ott dolgozók elutasítják, amennyiben a gyerekek ehhez "túl kicsik", számos gyerekkori tevékenység (puszik, "együtt járás", játékházasságok) járulhat hozzá a heteronormatív légkör megerősítéséhez, amik pusztán játéktevékenységként, a gyerekkor természetes velejárójaként értelmeződhetnek a felnőttek számára.

Fontos tapasztalat, hogy miközben a szexualitás általában nem jelenik meg kimondva az óvodai nevelésben, a nőiességgel és férfiassággal kapcsolatos elvárások a heteroszexualitás normalizálásához járulnak hozzá. Ezt megerősíti a média és a gyerekirodalom legtöbb párkapcsolati reprezentációja is. A gyerekek ezáltal a saját, és mások nemiesített és szexualizált identitásának "őrei" lesznek, éppen ezért a szexuális neveléssel foglalkozó szakirodalmak gyakran aláhúzzák, hogy a szexualitással és szexuális orientációval való foglalkozás serdülőkorra hagyása hozzájárulhat az LMB+ fiatalok magas öngyilkossági arányához, hiszen addigra megszilárdulhatnak a heteronormatív elvárások, amelyek az ezeket megszegők zaklatásához vezethetnek.

A homofóbia, illetve a heteroszexizmus az alábbi további módokon jelenhet meg a pedagógiai gyakorlatban:

alapfeltételezés, hogy a gyerek (és szülei) heteroszexuálisak
a leszbikusságra és melegségre vonatkozó feltételezések sztereotípiákon alapulnak
a gendernonkonform gyerekek kényelmetlen helyzetbe hozása bizonyos tevékenységek vagy helyszínek révén (pl. öltözőhasználat)
a nem heteroszexuális orientációk elnémítása, láthatatlanná tétele
annak a feltételezése és képviselete, hogy bizonyos tevékenységek, tantárgyak jobban megfelelnek a tanulóknak szexuális orientációjuk vagy nemi identitásuk, kifejezésmódjuk alapján (pl. a színházi foglalkozások meleg, vagy annak vélt fiúknak való ajánlása)

4.2.2. Heteronormativitás és homofóbia a kortárscsoportban

A gyerekek gyorsan megtanulják, hogy ha nem felelnek meg az elvárt nemi viselkedéseknek, zaklatások áldozatai lehetnek. Mint korábban is jeleztük, a gyerekeket (és egyébként a fiatalokat és felnőtteket) érő homofób és heteroszexista zaklatások gyakran nem a gyerek tényleges szexuális orientációjával vannak összefüggésben, hanem sokkal inkább a nemi kifejezésmódjukkal.

A gyerekközösségekben egyébként is jelen lévő zaklatás (bullying) tehát összefügghet a gyerekek nemi identitásával, szexuális orientációjával és nemi kifejezésmódjával is. A bullying olyan negatív fizikai vagy szóbeli tevékenységeket foglal magában, amelyeknek ellenséges a szándéka, az áldozatokban szorongást keltenek, ismétlődően történnek és az elkövető és áldozat közötti hatalmi különbségen is alapulnak. A bullying pszichológiai típusai közé a direkt szóbeli zaklatáson túl a szociális, vagy kapcsolati zaklatás is besorolható (kizárás a csoportból, pleykaterjeszés), és természetesen az egyre jelentősebb cyberbullying, az online környezetben és tevékenységeken keresztül zajló zaklatás.

Noha nagyon kevés adat áll rendelkezésre a gyerekeket érő homofób zaklatásokról (különösen intézményes környezetekben), az UNESCO adatai és becslései szerint a gendernonkonform gyerekek jelentős része van kitéve iskolai erőszaknak, az LMBTI gyerekek pedig még nagyobb mértékű erőszakosságról számolnak be. (Az LMBTI betűszó a transzneműeket és az interszex embereket is magában foglalja, mi az alfejezetben nem véletlenül kezeljük külön a szexuális orientációt, valamint a nemi identitást és kifejezésmódot, mert ezeknek más lehet a hatása és az értelmezése is a gyerekek esetén, azonban az UNESCO dokumentumaiban a fenti betűszó szerepel.)

A homofób és transzfób erőszak megnyilvánulásai (forrás: UNESCO 2016):

A bántalmazások típusai

A kevés adat miatt óvatosan kell kezelni a rendelkezésre állókat, azonban azok alapján az feltételezhető, hogy a szexuális és nemi kisebbségi léttel összefüggésben a meleg fiúk válnak leggyakrabban zaklatás áldozatává, míg a heteró gyerekek a legkevésbé. Az adatokat azért érdemes óvatossággal kezelni, mert a "hagyományos" szexizmus is jelen lehet a lányokat érő zaklatások mögött, amit gyakran nem kezelnek az LMB+ és gendernonkonform gyerekeket érő erőszakkal egy dimenzióban, holott mindkét esetben erősen megjelenik a maszkulin normáknak meg nem felelés a zaklatás indokaként. Emellett a kortársközösségek heteronormatív kultúrájának része lehet az előítéletes megnyilatkozások rutinszerű verbalizációja is (pl. az "ártatlan" buzizások), amelyek a megnevezett kisebbségi csoportok (a szexuális és nemi kisebbségekre utaló kifejezéseken kívül gyakori a fogyatékossággal kapcsolatos, illetve az etnikai kisebbségekre utaló kifejezések használata is) alacsonyabb rendűségét, devianciáját és elutasított voltát erősítik meg a hétköznapi beszédhelyzetekben.

A heteronormativitás a partnerkapcsolatok megítélésében is megjelenhet:

"Az iskolai terek a nemek és a szexualitás szempontjából látszólag semlegesek, ám ha jobban megnézzük, átszövi őket a heteronormativitás. Gyakori jelenet például, hogy a folyosón szünetben heteroszexuális párok kézen fogva mennek, összebújnak vagy más módokon fejezik ki az egymás iránti érzelmeket, intimitást. Iskolafüggő, hogy ezt elnézik vagy rosszallják-e a tanárok és a diáktársak, de inkább az a jellemző, hogy a heteró párokat figyelmen kívül hagyják, viselkedésüket természetesnek veszik. Ha viszont egy azonos nemű pár fejezi ki érzelmeit hasonlóan, jóval nagyobb az esélye, hogy diáktársaik negatívan fognak reagálni, de még a tanárok is rendreutasítják őket. Ezzel azt sugallják, hogy az intimitás kifejezése csak heteroszexuális pároktól elfogadott viselkedés, és megerősíthetik a leszbikus és meleg diákokban azt az érzést, hogy az ő viselkedésük nem „normális”, nekik titkolniuk kell az érzéseiket.

Általában a meleg fiúpárok – amennyiben egyáltalán vállalni merik magukat nyilvánosan – negatívabb és erősebb reakciókkal szembesülnek, mint a leszbikus párok. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a leszbikusság társadalmilag elfogadottabb, mint a melegség. Inkább arról van szó, hogy a nők – a sztereotip vélekedések szerint – jobban kifejezik az érzelmeiket, mint a férfiak. Ezért két nő érzelemkifejezése nem minősül akkora normaszegésnek, mintha például két férfi megfogja egymás kezét vagy átöleli egymást. A tizenéves fiúk körében gyakori a pornónézés, és népszerűek az úgynevezett „leszbipornó-filmek”. Ezek a filmek többnyire heteroszexuális férfiak számára készülnek, és azt a hamis képet sugallják, hogy a nők azért szexelnek egymással, hogy a férfiaknak élvezetet okozzanak. Leszbikus párok nyilvános terekben gyakran kapják meg az „én is beszállhatok?” beszólást heteroszexuális férfiaktól. Ez nem a női homoszexualitás elfogadását üzeni, hanem épp ellenkezőleg, a női szexualitás (bármilyen formája) feletti férfikontroll evidensnek vételét." (Rédai - Kövesi 2018: 21-22)

Az ezredforduló óta végzett kisebb-nagyobb volumenű kutatásokból kirajzolódó kép szerint a homofóbia hatására a gyerekek pszichikai állapota és iskolai teljesítménye is romlik. A kutatásokból az látható, hogy a homofób zaklatás következtében jellemző:

Hogy a diákok nem érzik biztonságban magukat az iskolában
Az iskolai tevékenységekben kisebb mértékben vesznek részt
Lógás az órákról, iskolakerülés
Iskolaelhagyás
Kortársaiknál rosszabb iskolai teljesítmény
Nagyobb hajlam a szorongásra, stresszre, magányra, önkárosításra, depresszióra és öngyilkosságra

4.2.3. Az LBT lányok helyzete

Mint fentebb is utaltunk rá, a lányok helyzetének értelmezésében a szexizmust is figyelembe kell venni. A nők elleni erőszakkal foglalkozó kritikus megközelítések gyakran a nemek közötti egyenlőség előmozdítását célzó intézkedések szemére vetik, hogy azok elsősorban a cisz, heteró nők igényeire és tapasztalataira vannak szabva, így az LBT nők gyakran kiesnek a perspektívájukból. Igaz ez a gyerekek helyzetének értelmezésére is, nagyon kevés kutatás és irodalom áll rendelkezésre, amely az LBT lányok helyzetét vizsgálná, akár intézményes, akár általános keretek között. Az egymásnak ellentmondó eredmények között találunk olyan kutatást, amely eredményei szerint a meleg és biszexuális fiúk ellenségesebb iskolai környezetben élnek, erősebb homofóbiával találkoznak, mint a lányok. Ezt lehetne magyarázni a fentebb is idézett logikával: a lányok azonos nemű kapcsolatai láthatatlanabbak is, illetve a pornókultúrával összefüggésben a kapcsolatok szexualizálása és a férfiak fantáziáját kielégítőként való értelmezése a "hagyományos" szexizmus felé tolhatja a reakciókat, amely minden lányt érinthet, így nem feltétlenül lesz kiemelkedően feltűnő. Másrészt, de ezzel összefüggésben pedig a fiúk azonos nemű kapcsolatai jobban megkérdőjelezhetik a férfias szerepelvárásokat. Más kutatások azonban olyan eredményekre is jutottak, ami szerint az LBT lányok a homofób támadások hatására nagyobb valószínűséggel hagyják el az iskolát, mint a fiúk, valamint sokkal kevésbé kötődnek az iskolához, mint a heteró lányok (míg a fiúknál a szexuális orientációnak kisebb az erre gyakorolt hatása).

A felnőttekre vonatkozó kutatásokból feltételezhető, hogy a nem heteroszexuális nők gyakrabban válnak párkapcsolati erőszak áldozatává férfi partnerük részéről, mint a heteró nők. Ez összefügghet azzal a sztereotípiával, hogy a biszexualitás csak egy múló fázis, az átmenet időszaka a heteró vagy leszbikus orientáció "kiválasztása" között (természetesen ez nem igaz, bár a szexualitás fluid, változékony lehet, ilyen átmenetiségről nem lehet beszélni). Egy amerikai egyetemistákat vizsgáló kutatás szerint pedig általában véve is gyakrabban válnak szexuális erőszak áldozatává (már az egyetem előtt is) a nem heteró orientációjú lányok.

Gyakori tapasztalat, hogy a meleg és biszexuális férfiak nagyobb arányban számolnak be őket érő, a szexuális orientációjukból fakadó szexuális és egyéb típusú bántalmazásról, mint a nem heteró nők. Ennek magyarázata lehet, hogy a nők nem az orientációjuknak, hanem a női mivoltuknak tulajdonítják az őket érő erőszakot, de elképzelhető, hogy a maszkulinitással kapcsolatos elvárások megsértése valóban gyakrabban vezet erőszakos reakciókhoz a nem heteró férfiak esetén.

Felhasznált források

Coston, Bethany M (2017). Power and Inequality: Intimate Partner Violence Against Bisexual and Non-Monosexual Women in the United States. Journal of Interpersonal Violence 00(0), DOI: 10.1177/0886260517726415

D’haese, Lies; Alexis Dewaele; Mieke Van Houtte (2015). The Relationship Between Childhood Gender Nonconformity and Experiencing Diverse Types of Homophobic Violence. Journal of Interpersonal Violence 2016, Vol. 31(9) 1634–1660

Kuhar, Rajesh (2020). Homophobia And Gender Discrimination. Cervellopages 2020/1, 66-70.

Martin, S. L., Fisher, B. S., Warner, T. D., Krebs, C. P., & Lindquist, C. H. (2011). Women’s Sexual Orientations and Their Experiences of Sexual Assault Before and During University. Women’s Health Issues, 21(3), 199–205.

Peter, Tracey; Catherine Taylor, Janice Ristock & Tamara Edkins (2015). Pride
and Prejudice: Factors Affecting School Attachment Among Lesbian, Bisexual, and Heterosexual Girls, Journal of Lesbian Studies, 19:2, 249-273

Rédai Dorottya - Kövesi Györgyi (2018): Még mindig tabu? LMBT személyek az iskolában. Budapest: Labrisz Leszbikus Egyesület.

Robinson, Kerry H. és Díaz, Criss Jones (2006). Diversity and Difference in Early Childhood Education: Issues for Theory and Practice. Maidenhead: Open University Press

Sotevik, Lena (2020). 'Sexual Orientation’ in Swedish Preschool Policy—What Is the Problem? Genealogy 2020, 4, 28; doi:10.3390/genealogy4010028

UNESCO (2016): Out in the open: Education sector
responses to violence based on sexual orientation and gender identity/expression. Párizs: UNESCO. https://www.gale.info/doc/unesco/INT-2016-UNESCO-OutInTheOpen.pdf

UNESCO (2019): Bringing it out in the open: Monitoring school violence based on sexual orientation,gender identity or gender expression in national and international surveys. Párizs: UNESCO. https://unesdoc.unesco.org/ark:/48223/pf0000367493/PDF/367493eng.pdf.multi

VAWG (2015): A Brief on Violence Against Sexual and Gender Minority Women. Violence Against Women and Girls (VAWG) Resource Guide, https://www.paho.org/hq/dmdocuments/2017/violence-against-women-2017-03ws-vawg-resource-guide-sexual-gender-minority-women.pdf