Mint az előző alfejezetekből is kiderülhetett, az LMB+ és a gendernonkonform gyerekeket érő kortárscsoporti bullying nagyon gyakran a pedagógiai intézmények keretei között, vagy az ottani tevékenységekkel és csoporthelyzetekkel összefüggésben jelentkezik. Éppen ezért különleges felelőssége van a szülők mellett a pedagógusoknak is az elfogadó légkör megteremtésében, és a kortárscsoporti zaklatás megelőzésében és kezelésében. A szexuális neveléssel egy későbbi témakörben ismerkedhetünk meg részletesebben, azonban most röviden kitérünk néhány olyan módszerre, megközelítésre, amely a szexuális és nemi kisebbségek sikeresebb integrációját eredményezheti az oktatási-nevelési intézményekben.

4.3.1 Gendersemleges nevelés a kisgyerekkori szocializáció intézményeiben

Mint az előző alfejezetekben jeleztük, a szexuális és nemi kisebbségek elfogadásának egyik fő eszköze a heteronormatív elvárásrendszerek lebontása lehet. Ennek egyik gyakran idézett módja a gendersemleges nevelés (az angol gender neutral parenting/education kifejezéseket általában így szokás fordítani, bár Mészáros György egy 2015-ös előadásában pedzegette, hogy szerencsésebb lenne genderfüggetlen nevelésként utalni rá, ugyanis a nemtől független nevelésnek természetesen nem célja a nemek összemosása, neutralizálása - hogy a fordítása találó volt, az is jelzi, hogy manapság egyre gyakrabban angolul is a gender-free jelzőt használják, bár úgy tűnik, a gender-creative jelző lehet a legelterjedtebb új megnevezés).

A gendersemleges nevelés alapveőten pusztán annyit jelent, hogy a gyereket a hagyományos nemi szerepelvárások háttérbe szorításával nevelik: ahogy egy szociológus egy 2020-ban megjelent cikkben írja (a genderkreatív nevelés kapcsán), nem cél "a gender megszüntetése, a cél a nemi alapú elnyomás, egyenlőtlenségek és erőszak megszüntetése".

A gendersemleges szocializáció eleme lehet még a nemek közötti barátságok ösztönzése (amelyek kisgyerekkorban ritkábbak), a tradicionalista öltözködési és érdeklődési elvárások lebontása, rugalmasabb kezelése. A gendersemleges szocializációt inkább egy skálaként lehet elképzelni, aminek az egyik végén az "újító" módszerek vannak (ez Emily Kane szociológus elnevezése azon stratégiákra, ahol a gyerekeket ösztönzik a nemi korlátok átlépésére is, pl. a játékok választásával, de a "tipikus" mintákat sem utasítják el, a gyerekek preferenciáit akkor is épp annyira fogadják, ha azok tradicionálisak, mint ha nem azok). A másik végpont pedig egy "Baby X" felnevelésének célja lenne, egy gender nélküli lét biztosítása a gyereknek, amíg ő maga meg nem választja a preferált identitását. Ez persze a gyakorlatban majdnem biztos, hogy teljesen lehetetlen: a média, a kortárscsoport, a felnőttek mind-mind közvetíthetnek olyan üzeneteket a gyerekek számára, amelyek a tradicionalista nemi szerepekre szocializálják őket. Ironikus módon épp emiatt van több példa arra, hogy a gendersemleges nevelésben hívő szülők végül abban a hitben erősödnek meg, hogy a nemek közötti szocializációs eredetű különbségeknek valóban lehetnek biológiai gyökerei, holott sokszor csak a társadalom "erősebb", mint a gendersemleges nevelés tartalma és kontextusa.

A gendersemleges szocializáció ezzel együtt hozzájárulhat a nem bináris szemléletének és a heteronormativitásnak a lebontásához, ami elfogadóbb légkört teremthet a szexuális és nemi kisebbségek számára (hiszen gyakran éppen a maszkulin szerepelvárások megsértése vezet a velük szembeni agresszióhoz). A gendersemleges nevelés elveit óvodai környezetben a legtudatosabban valószínűleg Svédországban alkalmazzák. Az állami óvodai tanterv előírja, hogy a fiúk és lányok ugyanolyan lehetőségekkel kell rendelkezzenek a sztereotipikus nemi szerepeken kívüli képességek és érdeklődési körök fejlesztése terén, és az óvodai gyakorlatnak a tradicionalista nemi szerepek és minták ellen kell hatnia. Az általános tapasztalat ezzel együtt az, hogy ez a gyakorlatban változó mértékben valósul meg (emlékezzünk: a társadalom nagyon "erős" tud lenni, például a pedagógusok öntudatlan gyakorlataiban is). Megjegyzendő, hogy a svéd óvodapedagógusoknak van lehetősége egy 6-8 hónapos átfogó tanfolyam elvégzésére, ahol a gyerekek egyéni, nemtől és szexuális orientációtól független igényeinek megértéséről tanulnak. A híres stockholmi Egalia óvoda talán az inluzív kisgyerekkori nevelés mintapéldája lehet. Az óvoda specifikus céljai az alábbiak:

Annak a megtanítása a gyerekek számára, hogy nemtől, kortól, fizikai és intellektuális képességeitől, vagy etnikai hovatartozástól függetlenül mindenkit ugyanolyan jogok, lehetőségek és felelősségek illetnek meg.
A gyerekek nemi alapú elvárásoktól független nevelése.
Olyan pedagógiai gyakorlat működtetése, ami a gyerekek személyes identitásán nyugszik a nemük helyett, és ami teljes egyenlőségen nyugszik.
Annak a biztosítása, hogy a gyerekek elméletben és gyakorlatban megtanulják a demokrácia elveit, hogy jó állampolgárok legyenek akik nem diszkriminálnak másokat.
Annak a bemutatása, hogy a nem nem megbízható kategória másokról alkotott ítéletek meghozására
A gyerekek felkészítése a változó világra.

Noha ez az alfejezet alapvetően a gendersemleges nevelés elvei mentén épült fel láthatjuk, hogy ezek erős összefüggésben vannak a szexuális és nemi kisebbségek elleni előítéletek és zaklatás megelőzésének lehetőségeivel is. Ezt alátámasztandó a következő lapon egy részletesebb táblázatban is meg lehet ismerni Egalia alapelveit és működését, amelyek jól mutatják, milyen elvekkel és módszerekkel lehet egy gender és szexualitás terén inkluzív pedagógiai intézményt működtetni. Ha kifejezetten a homofóbia elleni fellépésre gondolunk, akkor további lehetőségekként megjelenhet az azonos nemű szülőpárok bevonása a közösségi eseményekbe, illetve szexuális és nemi kisebbségekhez tartozó óvodapedagógusok foglalkoztatása.

4.3.2 Szexuális és nemi kisebbségek az iskolai mindennapokban

A koragyermekkori szocializációval szemben az LMB+ és gendernonkonform gyerekek, illetve az LMBT+ kamaszok helyzetéről és az inkluzív pedagógiai gyakorlatokról már jóval több szakirodalmi forrás érhető el magyar nyelven is, másrészt pedig számos elem, ami a heteronormativitást csökkentheti, tulajdonképpen egészében átemelhető az előző alfejezetből (nyilván a megfelelő pedagógiai gyakorlatok adaptálásával).

Ezért ezen a ponton arra kérjük hallgatóinkat, a következő két tanulmányt, különösen a kiemelt részleteit olvassák át:

1. Mészáros György: Tanári szerepvállalás a homofóbia elleni küzdelemben: pedagógushallgatók és LMBT emberek értelmezései (különösen: 175-177. oldal és 187-188. oldal)

2. Kis Kata: Szexuális kisebbségek és oktatás. (különösen: 45-52. oldal)

4.3.3 Összefoglalás

Jelen modulban egy igen átfogó téma megközelítését céloztuk, és a szűkös keretek miatt szükségszerűen kimaradtak olyan témák, amelyek fontosságukat tekintve helyet érdemelnének, azonban a kurzus tematikus fókusza, és a hallgatói célcsoport miatt végül kevesebb szó esett ezekről. Az első modul mellett ez volt az, ahol a pszichológiai vonatkozások mellett több szociológiai megközelítéssel is találkozni lehetett, az alapfogalmak értelmezéséhez így hasznos lehet visszatekinteni a korábbi modulokra is. A kimaradó fogalmak közül a legjelentősebb talán az interszekcionalitásé, amely nagyjából azt jelenti, hogy a különböző egyenlőtlenségi dimenziók (pl. nem, szexualitás, fogyatékosság, osztályhelyzet) nem összeadódva kombinálódnak (azaz pl. egy biszexuális kamaszlány helyzete nem érthető meg pusztán a lányokra és a biszexuális emberekre vonatkozó ismeretek alapján, hanem figyelembe kell venni ezek összjátékát, az életkort, és minden bizonnyal a társadalmi státusz számos más elemét is, és az egyedi helyzetek megértésére nyitottan kell értelmezni a különböző személyeket).

A szexuális és nemi kisebbségi helyzetek gyerekkorban még kevésbé egyértelműek és lehatárolhatók, mint felnőttkorban, azonban a gyerekek különös sérülékenysége komoly traumákhoz vezethet a különböző, akár a szexuális viselkedésből, akár a nemi megjelenésből (akár a vélt vagy valós szexuális orientációból) fakadó diszkrimináció, zaklatás, bántalmazás, illetve az ettől való félelem miatti "bújkálás" következtében. Éppen ezért a szülők és a pedagógusok szerepe kiemelkedő egy elfogadó, nem megbélyegző környezet kialakításában.

Források

Acar Erdol, T. (2019): Prticing gender pedagogy: The case of Egalia. Egitimde Nitel Arastirmalar Dergisi – Journal of Qualitative Research in Education, 7(4), 1365-1385. doi:10.14689/issn.2148-624.1.7c.4s.3m

Endendijk JJ, Groeneveld MG, Bakermans-Kranenburg MJ, Mesman J (2016): Gender Differentiated Parenting Revisited: Meta-Analysis Reveals Very Few Differences in Parental Control of Boys and Girls. PLoS ONE 11(7): e0159193.
doi:10.1371/journal.pone.0159193

Fine, Cordelia (2010): Delusions of Gender. New York: W. W. Norton & Company

Kis Kata (2010): Szexuális kisebbségek és oktatás. Iskolakultúra 2010/11.

Linda L. Lindsey (2016): Gender Roles - A Sociological Perspective. Sixth Edition. New York: Routledge

Mészáros György (2011): Tanári szerepvállalás a homofóbia elleni küzdelemben: pedagógushallgatók és LMBT emberek értelmezései. In: Takács Judit (szerk.): Homofóbia Magyarországon. Budapest: L'Harmattan.

NSW Teachers Federation (2010): Supporting people of diverse sexuality and genders in education. https://www.nswtf.org.au/files/infoleaflet_supporting_people_of_diverse_sexuality_and_genders_in_education.pdf (letöltve: 2020.10.15.)