Az abúzus áldozatai mint problémás szexuális viselkedést mutató gyerekek

Bár a jog különbséget tesz a gyermekek bántalmazásának különböző formái, vagy az elhanyagolás különböző súlyossága szempontjából, pszichológiailag abúzusnak, azaz a gyermekkel szembeni hatalommal való visszaélésnek tekintjük a fizikai és érzelmi bántalmazást (beleértve a nevelő célzatú verést is), a fizikai és érzelmi elhanyagolást, a szexuális bántalmazást és a családon belüli erőszak látványának való kitettséget egyaránt. Az érintett gyermekek életében ezek a kategóriák gyakran átfedést mutatnak, a gyermek egyszerre szemtanúja és elszenvedője az erőszaknak, és az elhanyagolásnak is. Azok a gyerekek, akik kisgyermekkorban rendszeresen szemtanúi valamely családtagjuk erőszakos viselkedésének, főleg, ha az szexuális erőszakot is tartalmaz, valószínűbben mutatnak szexuális viselkedésproblémákat a későbbiekben, mint azok, akik nem tapasztaltak otthon családon belüli erőszakot. Az összefüggés azonban nem magyarázza meg a gyermekkori szexuális viselkedésproblémák növekvő gyakoriságát, és azt, hogy nem minden abúzus áldozatból lesz problémásan viselkedő fiatal, és nem minden problémásan viselkedő fiatalnak van saját abúzus története[i]. Mindennek ellenére nagyon fontos megértenünk a gyermekkori rossz bánásmód komplex hatását az idegrendszerre, amelynek következtében a gyermek egy folyamatos túlzott éberség állapotában, egy állandó és túlzott stressz állapotban van, amely megakadályozza, hogy a társas közegben megfelelő módon reagáljon. Az alábbi videóban Nadine Burke Harris magyarázza el a gyermekkori traumák hatását (magyar felirattal).

A bántalmazott, elhanyagolt gyermek a legártatlanabb ingerekre is stressz reakcióval válaszol, képtelen az önszabályozásra, gyakran impulzív és fegyelmezetlen. Mindezekkel összefüggésben nehézségei vannak a szabálykövetés és tekintélyszemélyekre való hallgatás terén otthon, iskolában vagy a közösségben. Kapcsolatteremtési, barátkozási problémái lehetnek a kortársakkal és ezért gyakran keresi a sokkal fiatalabb gyerekek társaságát, akik hozzá alkalmazkodnak, és akiket – a kortársakkal ellentétben – könnyebben tud befolyásolni, irányítani[ii]. Mindezek gyakran vezetnek a szexuális abúzus túlélőinél oda, hogy maguk is bántalmazzanak másokat. De nem ez az egyetlen tényező, amely problémás szexuális viselkedéshez vezethet.

A családi háttér

A kutatások számos családi jellemzőt azonosítottak, amely összefüggést mutat a gyerekek ártalmas szexuális viselkedésformáival. Ezek közül kiemelkedik a családban tapasztalható agresszív, fenyegető légkör. A családon belüli agresszió fogalma magában foglalja a fizikai bántalmazást (beleértve a fizikai fenyítést mint nevelői eszközt), a másokra irányuló agresszió látványát (beleértve állatok bántalmazását is), a fenyegetést, a kirekesztés, megalázás, elhallgattatás, elutasítás fizikai vagy szavakkal történő formáit. Mindezek megtapasztalása a felnőttek vagy nagyobb gyerekek részéről olyan viselkedési mintákat nyújtanak a gyermeknek, amelyben a másik ember érzéseit, igényeit, testi és lelki szükségleit semmibe veszik, és amelyek normalizálják az erőszakot. A folyamatos veszélyben való létezés a gyermek idegrendszerében a túlélést támogató stressz-reakciókat hoz létre, amelyek nem teszik lehetővé az empátiát, nézőpont átvételt. A későbbiekben a mások számára ártatlan, azonban neki fenyegetőnek tűnő társas helyzetek beindítják ezeket a vészreakciókat – a gyermek lefagy, elmenekül, vagy támad, hogy megvédje magát[iii]. Ezt láthatjuk a Kontroll nélkül (Systemsprenger) c. német filmben is.

A családon belüli túlzottan nyílt szexualitás, meztelenség, együttfürdés és együttalvás szintén olyan tényezők, amelyeket a problémás szexuális viselkedéssel együttjárónak találtak[iv]. Természetesen nem a prüdériát, tabusítást stb., találták a kutatások helyénvalónak, hanem a gyermek felé mutatott egészséges szemérem megnyilvánulását. Az a családi közeg, amelyben a gyermek a felnőttek meztelenségének, szexualitás aktivitásának rendszeresen szemtanúja lehet nem alakítja ki a megfelelő személyes határok tudatát a gyermekben. A problémás szexuális viselkedést mutató gyerekek nem észlelik a saját és mások személyes határait és nem tekintik a nemiséget intim és privát területnek. Az ilyen „határtalan” családokban nevelkedő gyermekek így könnyebben válnak a szexuális abúzus áldozataivá és elkövetőivé is[v].

Szintén összefüggést találtak a feszült, zaklatott, elhanyagoló családi közeg és az ártalmas gyermekkori szexuális viselkedés között[vi]. Azoknak a szülőknek a gyermekei, akik saját nehézségeik miatt (pl. kezeletlen mentális betegségek, súlyos szegénység, támogatás nélküli egyedüli szülőség, túl sok munkateher stb.) nem képesek a megfelelő szülőségre, egyedül hagyják vagy nem figyelnek gyermekeikre, nem veszik tekintetbe azok korát, érettségét, durván vagy kiszámíthatatlanul reagálnak a gyermekre stb., szintén valószínűbben mutatnak szexuálisan problémás viselkedést (és más viselkedési zavarokat is), mint a harmonikus családokban, kiegyensúlyozott szülők mellett nevelkedő gyermekek[vii].

A fogyatékkal élő gyermekek

A fogyatékkal élő gyermekek általánosan nagyobb kiszolgáltatottsága megnöveli a szexuális visszaélésnek való kitettségüket, különösen a súlyos fogyatékosság eseteiben[viii]. Az ilyen gyermekeknek még kevesebb tudásuk van a személyüket érintő jogaikról és még kevésbé képesek ezeket a jogokat érvényesíteni.

Különösen veszélyeztetettek az intézményekben nevelkedő fogyatékkal élő gyermekek, akik a családjuktól távol, idegenek gondjaira vannak bízva. Ezekben az intézményekben az ép gyermekeket nevelő intézményeknél nagyobb mértékben lehet jelen a gyermekek elleni erőszak minden formája, melyet csak részben magyaráz a zárt, szülői ellenőrzés nélküli struktúra. Maguk a gyermekek is gyakran rosszabb önszabályozással, belátási képességgel rendelkeznek, különösen az értelmi fogyatékosság esetén, ezért egymás felé is gyakrabban mutatnak szexuálisan problémás viselkedést.

A mozgásukban korlátozott gyermekek és fiatalok esetén kritikus a jó érintés és rossz érintés megkülönböztetése, a szükségtelenül „erotikus” érintések elkerülése, ugyanakkor a megfelelő intimitás biztosítása. A fogyatékkal élők gyakran egész életükben egy gondozó személy jóindulatára vannak bízva, sokkal szorosabb, intimebb kapcsolatot alakíthatnak ki a nevelőikkel, mint a tipikusan fejlődő gyermekek, ez által sokkal inkább kitettek a szexuális abúzusnak.

A média és a pornó

Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb mértékű a média túlzott szexualizáltsága, a meztelenség és szexualitás nyílt vagy burkolt megjelenítése a zenei videóktól a gyermekruházati hirdetésekig. A gyermekek ugyanúgy fogyasztói lehetnek ezeknek a médiatartalmaknak, akár a felnőtteknek szánt tartalmak ellenőrizetlen elérésén keresztül, akár direktben, mivel a médiaszolgáltatók gyakran nem érzik problémásnak, hogy a gyermekműsorok közé felnőtt hirdetéseket illesszenek. Ennél is problémásabb a fiatal lányok és nők szexualizált bemutatása a médiában, amely a fiúk és férfiak számára a lányok/nők szexuális elérhetőségét és testüket mint szexuális árucikket ábrázolja nyílt vagy burkolt formában[1]. A „sex sells” üzenet nem direktben, hanem az emberi testek árucikké alacsonyításának kulturális üzenetén keresztül hat a gyermekekre és fiatalokra, kiemelten is azokra, akiknek a családjában a nemiséggel és testtel kapcsolatos tapasztalatok a fent említett módon problémásak. Ezek a fiatalok a média átszexualizáltságát megtapasztalva még inkább „gátlástalanokká, szemérmetlenekké és határtalanokká” válhatnak, a szavak idegrendszeri- és érzelemszabályozási értelmében.

Különösen kritikus a pornográf (explicit szexualitást bemutató) tartalmak elérhetősége az interneten, amelyhez a gyermekek is hozzáférhetnek. A szülők sok családban nem ismerik fel ennek veszélyét, vagy nem törődnek a következményekkel. Azok a gyermekek, akik rendszeresen találkoznak pornográf tartalmakkal, ezekből a filmekből szerzik ismereteiket a nemiségről, így sérülékenyebbek a szexuális abúzussal szemben és valószínűbben mutatnak maguk is problémás szexuális viselkedésformákat[ix], valamint a későbbiekben ezen tartalmaknak megfelelően alakítják a szexualitásról való nézeteiket, igényeiket, értékrendjüket és szexuális gyakorlatukat[x].

Jegyzetek, források:

[1] Mindezen ábrázolások heteronormatív volta különösen nehezíti az LMB fiatalok pozitív azonosulását önmagukkal és vágyaikkal. A heteronormativitásról a 3. modulban olvashatnak.

[i] Elkovitch, N., Latzman, R. D., Hansen, D. J., & Flood, M. F. (2009). Understanding child sexual behavior problems: A developmental psychopathology framework. Clinical Psychology Review, 29(7), 586-598.

[ii] NCTSN (2009): Understanding and Coping with Sexual Behavior Problems in Children (ford.: Thoma Gábor) http://www.nctsn.org/sites/default/files/assets/pdfs/sexualbehaviorproblems.pdf

[iii] Streeck-Fischer, A., & van der Kolk, B. A. (2000). Down will come baby, cradle and all: diagnostic and therapeutic implications of chronic trauma on child development. The Australian and New Zealand journal of psychiatry, 34(6), 903–918. https://doi.org/10.1080/000486700265

[iv] Curwen, T., Jenkins, J. M., & Worling, J. R. (2014). Differentiating children with and without a history of repeated problematic sexual behavior. Journal of child sexual abuse, 23(4), 462-480.

[v]Elkovitch et al (2009). id.mű

[vi] Mesman et al. (2019). id.mű

[vii] Elkovitch et al (2009). id.mű

[viii] Evertsz, J. & Kirsner, J. (2003). Issues for intellectually disabled children with problem sexual behaviours: Literature review and research report. Australian Childhood Foundation/Department of Human Services, Melbourne.

[ix] Flood, M. (2009). The harms of pornography exposure among children and young people. Child Abuse Review: Journal of the British Association for the Study and Prevention of Child Abuse and Neglect, 18(6), 384-400.

[x] Wright, P. J. (2014). Pornography and the sexual socialization of children: Current knowledge and a theoretical future. Journal of Children and Media, 8(3), 305-312.