A második fejezetben részletesebben is utaltunk rá, hogy a gyerekek 5 éves korára kialakulhat a nemi stabilitás, 6 éves korukra pedig a nemi konstancia is kialakul, azaz egy hatéves gyerek már tudja, hogy fiú vagy lány (nemi identitás), és hogy ez nem változó (nemi stabilitás), valamint azt, hogy nemük attól sem változik meg, ha nem a nemüknek megfelelő ruhát vesznek fel (nemi konstancia). Ez azért fontos, mert már nagyon korán, és mint a bevezetőben is láthattuk, nagyon erőteljesen megtapasztalnak és tudatosítanak egy identitáskategóriát, és ezzel összefüggésben nemekhez kapcsolódó sztereotípiákat is megtanulják. A sztereotípiákról alkotott tudás 3 éves kor felett kezd gyorsan növekedni (de előtte is megvan már, például a játékok egy része kapcsán), és arra is van kutatási tapasztalat, hogy már az óvodában negatívan értékelik a gyerekek a nem nemnek megfelelő öltözködést. Egy 25 országban elvégzett kutatás eredményei szerint már az ötéves gyerekek 60%-a is sztereotip módon nyilatkozott meg a nemekkel kapcsolatban, és ez a 8 éveseknél már 70% volt.

4.1.1. Nemi konstancia vs. a nemi identitás fluiditása

Térjünk azonban vissza a nemi konstancia kérdésére, ugyanis mind a szakirodalomban, mind a hétköznapi életben egyre nagyobb a láthatósága és az elismertsége a gendernonkonform gyerekeknek. A szó egyszerűen annyit jelent, hogy nem a neméhez csatolt elvárások, sztereotípiák mentén fejezi ki, jeleníti meg magát egy gyerek (pl. az öltözködésben). A klasszikus pszichológiát egyre többen kritizálják annak ciszcentrikusságával, amennyiben alapértelmezettnek vette, hogy a nemi identitás egybeesik a születési nemmel. Ezzel szemben a nemi identitás nem értelmezhető ilyen rögzített és átjárhatatlan kategóriákkal, mint azt a transz emberek élete is bizonyítja.

Itt azonban fel kell tennünk egy fontos kérdést: vajon kijelenthető-e egy kisgyerekről, hogy transznemű? A kérdést roppant nehéz megválaszolni, több okból is. Egyrészt gyakran összemosódik a szexuális orientáció és a nemi identitás kérdése, és van arra kutatási tapasztalat, hogy később meleg férfiként azonosuló gyerekeket is transzneműként kezeltek kiskorukban. Akár a születési nem felé, akár (ilyen esetben) a tranzíció felé tolnák a szülők vagy szakemberek a gyereket az autentikus, belülről jövő nemi kifejezésmód elfojtásával, komoly lelki problémákat okozhatnak idősebb korra (csakúgy, mint a szexuális orientáció megváltoztatására tett kísérletekkel). (Hidalgo et al. 2013)

Tehát az is kijelenthető, hogy mindenképpen a transz kategóriába tolni egy, a heteronormatív elvárásoknak nem megfelelő gyereket, éppenséggel a homofóbia jele is lehet: talán meglepő, de a konzervatív, fundamentalista Iránban például államilag támogatott a nemi helyreállítóműtétek elvégzése, és rengeteg meleg férfit köteleznek műtétre, azt gondolván, hogy ez valamiféle "gyógymód" lehet a "betegségre".

Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének transz gyerekek, de azt igen, hogy nagyon nehéz megmondani valakiről egészen kiskorában, hogy transznemű, vagy "csak" nem a sztereotípiáknak megfelelően viselkedik. Éppen ezért mindenképpen érdemes hagyni szabadon kísérletezni a nemi megjelenítésmódokkal. Nem túl meglepő, de adatokkal is igazolható, hogy a nemi identitásuk és kifejezésmódjuk terén gyerekkoruk óta támogató családi háttérrel rendelkező gendernonkomfom vagy transz emberek sokkal jobb lelkiállapotról számoltak be, mint akiknek ez nem adatott meg.

Ezt a fajta elfogadó szemléletet segítheti az a paradigmaváltás is, ami az utóbbi években elindult: egyre többen nevezik gendernonkonform helyett genderfüggetlen gyerekeknek azokat, akik nem sorolhatók be a "hagyományos" nemi kategóriákba, így a rendellenesség helyett a sokféleség keretezheti a róluk való beszédmódot, és nem problémaként vagy betegségként értelmeződik a nemi kifejezésmódjuk.

4.1.2. LMB+ gyerekek és fiatalok

Talán még a transzneműség kérdéseinél is nehezebb a szexuális orientációra vonatkozó következtetéseket levonni kisgyerekek szexuális és romantikus viselkedéséből. Ennek nyilvánvalóan oka, hogy a nemi érés sem jutott el az explcit és tudatos szexualitásig (és mint a második fejezetben olvashattuk, a serdülőkor előtti szexuális viselkedésnek nincs kihatása a szexualitás későbbi alakulására), másrészt oka lehet a heteronormatív társas környezet: a felnőttek gyakran a párkapcsolatok és vonzalmak szókincsét alkalmazzák a különböző nemű gyerekek közötti interakciókra, míg az azonos nemű gyerekek közti hasonló interakciók esetén a barátság szókincsét.

Éppen ezért érdemesebb a serdülőkorra koncentrálni, ami egyébként szintén több kérdőjelet hoz, mint választ, mivel a szexualitás is fluid, változékony, ráadásul a szexuális orientáció többdimenziós, amiben szerepet játszhat a vonzalom, a romantikus érzelmek iránya, a szexuális viselkedés és a fantáziák köre is, amelyek terén még a felnőtteknél is jelentős széttartások lehetnek. Vannak olyan LMB+ emberek, akik már 8-12 éves korukra teszik első ilyen irányú vonzalmukat, mások viszont a serdülőkorban, vagy akár felnőtt fejjel élik ezt meg (itt azért érdemes persze azt is figyelembe venni, mennyire heteronrmatív és homofób egy-egy társadalom, mennyire adottak a keretek a heteroszexualitástól eltérő orientációk megismerésére és megélésére).

Másrészt viszont gyakran a serdülőkor az LMB+ orientáció bagatellizálását is magával hozhatja, amennyiben ezt pusztán kísérleti, átmeneti vagy más ok miatt jelentéktelen "élménynek" tekintik.

Amerikai kutatásokból egyébként mind a teljes népességre, mind a fiatalokra vonatkozóan az látszik, hogy jóval többen számolnak be nem kizárólagos (pl. biszexuális) vonzalmakról, mint kizárólag az azonos nem felé irányulóról. Ebben játszhat némi szerepet az, hogy a heteronormatív elvárásoknak jobban megfelelhet a másik nem felé való nyitottság is, de a jelen tudományos konszenzus szerint a nem kizárólagos irányú vonzalmak az emberi szexualitás általános jellemzői lehetnek. Szintén adatokkal igazolt, hogy a nem heteroszexuális fiatalok igen gyakran váltanak a biszexuális és a leszbikus/meleg identitások között.

Mindezek ismeretében itt is csak azt lehet tenni, mint a gendernonkonform gyerekek és fiatalok esetén: javasolt tiszteletben tartani és elfogadni a nem heteroszexuális viselkedést is.

Források

Best D.L. (2003) Gender Stereotypes. In: Ember C.R., Ember M. (eds) Encyclopedia of Sex and Gender. Springer, Boston

Diamond, L. (2013). Sexual-Minority, Gender-Nonconforming, and Transgender Youths. In: D. Bromberg, W. Donohue (eds.): Handbook of child and adolescent sexuality: Developmental and forensic psychology. Oxford: Elsevier Press (pp.275-300)

Gansen, H. M.; Martin, K. A. (2018). Becoming Gendered. In: Risman, B; Froyum, C.;, Scarborough, W. J. (Eds.): Handbook of the Sociology of Gender. (2nd ed.). New York, NY: Springer Press

Hidalgo, M. A., Ehrensaft, D., Tishelman, A. C., Clark, L. F., Garofalo, R., Rosenthal, S. M., Spack, N. P., & Olson, J. (2013). The gender affirmative model: What we know and what we aim to learn [Editorial]. Human Development, 56(5), 285–290.

Pine, Jake (2014): Gender independent kids: A paradigm shift in approaches to gender non-conforming children. Canadian journal of human sexuality, 23(1), pp. 1–8;

Ruble, D.N., Taylor, L.J., Cyphers, L., et al., 2007. The role of gender constancy in early gender development. Child. Dev. 78, 1121–1136

Travers, R., Bauer, G., Pyne, J., Bradley, K., Gale, L., & Papadimitriou, M. (2012, October). Impacts of strong parental support for trans youth: A report prepared for Children's Aid Society of Toronto and Delisle Youth Services. http://transpulseproject.ca/wp-content/uploads/2012/10/Impacts-of-Strong-Parental-Support-for-Trans-Youth-vFINAL.pdf