Mivel a kutatások szerint a gyermekek közötti problémás szexuális viselkedés hasonló ártalmakkal járhat az áldozatokra nézve, mint a felnőtt által elkövetett szexuális abúzus[i] – attól függően, hogy milyen gyakori, tartós és mennyire erőszakos a cselekvés, valamint, hogy milyen fiatal az érintett gyermek –, ezért jelen fejezetben az áldozatra vonatkozó hatásokat nem tárgyaljuk részletesen, azokat a szexuális abúzusról szóló modul tartalmazza.

Azonban nem feledkezhetünk meg a problémás szexuális viselkedést mutató gyermekről, aki gyakran maga is áldozata valamilyen társas/családi hátránynak, visszaélésnek és az ezzel való problémás megküzdés eredményeként válik ártalmasan viselkedővé – erről a következő alcímben részletesen írunk. Az ártalmas szexuális viselkedést mutató gyermekek körében a többiekhez viszonyítva magasabb a depresszió és szorongás szintje, gyakrabban mutatnak egyéb viselkedési zavarokat, tanulási nehézségeket és fejlődési lemaradást. Az ilyen gyerekeknek nehézségeik vannak a társas kapcsolatokban, nem képesek felismerni és tartani a személyes határokat, gyakran kirekesztettek, elutasítottak. Mivel nem értik a barátságosság és tolakodás közötti különbséget, ők maguk is kitettek a szexuális határátlépésnek, az áldozattá válásnak, sőt éppen a rendszeres és korai határsértések következtében nem alakul ki náluk a határok tisztelete mások felé[ii].

A problémás szexuális viselkedést mutató gyerekek legtöbbször maguk is különböző formájú és mértékű abúzus áldozatai, akik leginkább támogatásra szorulnak.

Nagyon fontos ezért a problémára való átgondolt nevelői reakció. Az ártalmas viselkedés felszínre kerülése általában sokkolja a felnőtteket, ami az indulatok miatt gyakran jár együtt a problémás viselkedést mutató gyermek azonnali megszégyenítésével, megbüntetésével, akár kirekesztésével. A megértés és a vonatkozó ismeretek hiánya a gyermek megbélyegzésével, elkövetőként való címkézésével járhat, ami csak súlyosbítja a gyermek meglévő önértékelési és önszabályozási problémáit. Ha a gyermek azt a visszajelzést kapja, hogy a környezete „rossznak, elfogadhatatlannak, a közösségre veszélyesnek” tartja, azonosulva ezzel a megbélyegzéssel fog a viselkedése ennek megfelelően alakulni. Mindezt megelőzendő nagyon fontos, hogy a szülők és a nevelők mindig csak a viselkedést értékeljék és ítéljék el, soha ne a gyermeket magát! Annak ellenére, hogy a gyermekkori problémás szexuális viselkedést mutató gyerekek esetén gyakran azonnal a későbbi szexuális bűnelkövetés réme merül fel bennünk, a rendelkezésre álló bizonyítékok inkább arra utalnak, hogy az érintett gyermekek később kis eséllyel válnak felnőtt elkövetővé, különösen, ha kapnak megfelelő segítséget a háttérben álló nehézségeik leküzdéséhez[iii].

A szülők reakciója

Az egyik legmegterhelőbb szituáció, amivel egy szülő vagy gondozó szembesülhet, az, ha rájön, hogy a gyermeke szexuálisan helytelen viselkedést végez. Ilyenkor nehéz kitalálni, hogyan tovább.

Ha a szülő rájön, hogy gyermekének szexuális viselkedési problémája van, a következő érzéseket érezheti[iv]:

Nehéznek találja, hogy egyáltalán elhiggye, ami történt
Haragszik a gyermekre, a többi részt vevő gyerekre, önmagára és általában a világra
Feszültnek érzi magát a gyermeke társaságában és elhúzódik tőle
Szomorú és levert lesz
Bűntudatot és szégyent érezhet
Magányosnak érezheti magát
Úgy érezheti, csalódott a gyerekben és önmagában
Bizonytalan és zavarodott lehet, különösen, ha nem egyértelmű, miért viselkedik így a gyerek
Rémálmok és egyéb traumatikus stressz-reakciók gyötörhetik, különösen, ha Önt zaklatták gyermekként

Bármi is a szülő reakciója fontos, hogy tudja, ő és gyermeke – a megfelelő segítséggel – képes túllépni ezen a nehéz időszakon. Nincs egyedül – sok szülő küzdött és küzd a gyermeke szexuális természetű viselkedési nehézségeivel és hasonló érzéseket, reakciókat tapasztaltak meg. A gyerekek szexuális természetű viselkedési problémái nagyon jól reagálnak a kezelésekre, különösen, ha a szülők/nevelők aktívan bevonódnak a terápiás folyamatba, és így a jövőbeni viselkedési problémák megelőzhetőek.

Habár a szexuális problémákkal küzdő gyerekek ugyanolyanok akár a másféle viselkedési problémákat mutató gyerekek, az emberek hajlamosak erőteljesebben reagálni rájuk a problémák szexuális tartalma miatt. Amikor segítséget és támogatást keresünk a problémás viselkedést mutató gyermeknek, ne felejtsük el, hogy a szexuálisan problémás gyerek is mindenekelőtt és legfőképpen gyerek, aki talán most rossz döntést hozott, de megtanulhatja, hogyan döntsön jól a későbbiekben. Ehhez azonban megértésre, elfogadásra és szakszerű támogatásra is szüksége van.

Felhasznált irodalmak:

[i] Shaw, J. A., Lewis, J. E., Loeb, A., Rosado, J., & Rodriguez, R. A. (2000). Child on child sexual abuse: Psychological perspectives. Child Abuse & Neglect, 24(12), 1591-1600.

[ii] Silovsky, J. F., & Niec, L. (2002). Characteristics of young children with sexual behavior problems: A pilot study. Child maltreatment, 7(3), 187-197.

[iii] Chaffin, M., Berliner, L., Block, R., Johnson, T. C., Friedrich, W. N., Louis, D. G., ... & Madden, C. (2008). Report of the ATSA task force on children with sexual behavior problems. Child maltreatment, 13(2), 199-218.

[iv] NCTSN (2009): Understanding and Coping with Sexual Behavior Problems in Children (ford.: Thoma Gábor) http://www.nctsn.org/sites/default/files/assets/pdfs/sexualbehaviorproblems.pdf