A közgondolkodásban szexuális zaklatáson gyakran a testi kontaktust is igénylő szexuális aktust értik, ezzel leszűkítik a bántalmazás körébe sorolható cselekedeteket. Az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint ugyanakkor a gyerek elleni szexuális abúzus a gyermeknek bármely szexuális tevékenységbe való bevonása, amelyet a gyermek nem, vagy nem teljesen tud felfogni, vagy amelyhez nem tudja „tájékozott beleegyezését” adni, vagy amelyhez fejlődés-lélektanilag vagy fizikailag nem felkészült, vagy amely ellentétben áll az adott társadalom szokásaival vagy jogszabályaival (Horváth és mtsai, 2011).

Milyen cselekedeteket tekintünk szexuális abúzusnak? (Forrás: Muszáj Munkacsoport)

szexualizált légkör teremtése
szexuális aktus (akár felnőttek között) a gyerek jelenlétében
pornografikus felvételek megmutatása, pornófilmek együtt nézése
az áldozat kényszerítése vagy meggyőzése, hogy szexuális tartalmú fényképhez vagy videófelvételhez álljon modellt egyedül vagy másokkal
nemi szervek mutogatása
önkielégítés az áldozat jelenlétében
a gyerek kényszerítése vagy rábírása arra, hogy valaki nemi szervét megérintse
szexuális töltetű érintés (tapizás, fogdosás)
nemi szervek dörzsölése az áldozat testéhez
nemi erőszak behatolással vagy annak kísérlete
orális szexre való kényszerítés vagy rábírás
anális szexre való kényszerítés vagy rábírás
ujj vagy tárgy felhelyezése a hüvelybe vagy a végbélnyílásba
gyerekprostitúció (szervezet, hálózat keretében)
gyerekpornográfia (szervezet, hálózat keretében)

Jogi szabályozás:

Hazánkban zéró tolerancia van a gyermekbántalmazással szemben, egy kiskorút semmilyen formában nem lehet kitenni erőszaknak, így szexuális erőszaknak sem. A hatályos Bűntető törvénykönyv a korábbinál modernebb ugyanakkor szigorúbb szabályozást hozott létre, figyelembe véve a modern kor technológiai lehetőségeit is (pl. online gyermekpornográfia). A szabályozás részleteitől itt eltekintünk, az érdeklődők számos jogi oldalon tudnak elmerülni a témában (pl. itt (Linkek egy külső oldalra)).

A gyermekek elleni szexuális visszaélés esetén minden esetben súlyosbító körülmény, ha az elkövető a gyermek nevelője, felügyelője, vagy gondozója.

Vérfertőzésnek (incestus) minősülő bűncselekmény az egyenes ági rokonnal való közösülés vagy fajtalankodás. Testvérek esetében fontos, hogy ha az elkövető még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét az elkövetés idején, akkor nem számít büntethetőnek, kivéve, ha erőszakot vagy fenyegetést használt. Ez a kitétel azért problémás, mert a családon belüli szexuális abúzusok egy részét a nagyobb testvérek, unokatestvérek (sokszor együtt) követik el, ahol az erőszak és fenyegetés értelmezése a korkülönbségből fakadó kiszolgáltatottság miatt problémás. Nem kell, hogy a nagy testvére fenyegesse a kis testvért ahhoz, hogy ő védtelennek és kiszolgáltatottnak érezze magát.

Szexuális kizsákmányolástól is védi a törvény a 18 éven aluliakat: ide tartozik a prostitúció (Linkek egy külső oldalra) és a pornográfia tilalma.

A sértett gyermek huszonharmadik életévének betöltéséig (vagy addig az időpontig, amikor ezt betöltötte volna) a sérelmére elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmények nem évülnek el.

Az Európa Tanács Lanzarotéban, 2007. október 25-én kelt egyezménye alapján, melyet hazánk 2015. évi XCII. törvény keretében fogadott el, a tizennyolcadik életévüket be nem töltött áldozatok akaratától függetlenül biztosítani kell a szexuális erőszak miatti büntetőeljárások sikerét abban az esetben is, ha az áldozat nem tesz feljelentést, vagy ha vallomását visszavonja (https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1500092.tv (Linkek egy külső oldalra)) .

Miért külön bántalmazási forma?

Minden - érzelmi és a fizikai – bántalmazás hatalmi, alá-fölérendeltségi kérdés: a bántalmazó erőszakkal éri el az uralkodó, irányító pozícióját. A szexuális bántalmazás nagyon gyakran jár együtt ezzel a két abúzussal, mégis külön, kiemelt kategóriaként kezeljük komplexitása miatt. Érzelmi, testi és erkölcsi zavart, traumát okoz egy fejlődésre hivatott életszakaszban, amikor még nincs megszilárdult személyisége, értékrendje az áldozatnak, ezért sokkal nehezebb megküzdenie az abúzussal. Egy bántalmazó kapcsolatban a gyerek státusza nem változik: mindig alárendelt marad (Herman 2011).

Rizikófaktorok, amelyek kedveznek a szexuális abúzus kialakulásának:

A gyermekek bántalmazása - más társadalmi jelenségekhez hasonlóan - összetett probléma, nem vezethető vissza egyetlen okra. Az eddigi kutatások számos rizikófaktort tártak fel, amelyek megléte elősegítheti a bántalmazást, de egyikre sem mondhatjuk, hogy annak jelenléte biztosan abúzushoz vezet. A háttérben inkább az okok rendszerét, egy komplex hatásmechanizmust, tényezők viszonyrendszerét kell keresni. A társadalomtól az egyén felé haladva a következők lehetnek azok a tényezők, amelyek az elkövető tettét megkönnyíthetik (Herczog, 2007):

Társadalmi rizikófaktorok:

gyermekek védelmét szolgáló társadalmi és jogi normák fejletlensége; szociális és támogató rendszerek diszfunkcionális működése;
a családok belügyeibe való beavatkozás, a magánélet megsértésének visszatartó ereje
túlszexualizált élet pl. reklámokban a test tárgyiasulása
szexualitással kapcsolatos attitűd és viselkedés változása (félreértelmezett szexuális szabadságjogok)
pornográfia térnyerése, ahol üzleti újdonság a 18 éven aluliakkal folytatott szex
társadalmi és vallási normák visszatartó erejének csökkenése (pl. vérfertőzés)
minden társadalmi rétegben előfordul, csak az alacsonyabb státusú családok nagyobb eséllyel kerülnek a szociális ellátórendszer, a rendőrség látókörébe, illetve az áldozatok inkább fordulnak segítségért a hatóságokhoz

Családi rizikófaktorok (ideértve a bántalmazó személyes rizikótényezőit is):

a szülők maguk is rossz bánásmódot éltek meg gyermekként, bántalmazták őket, az erőszak jelen van a család történetében; a családtagok, a rokonok a bántalmazást az együttélés normális kockázataként, velejárójaként kezelik
az érzelmi kötődés gyenge a családon belül, ritka az őszinte, meleg, elfogadó kommunikáció
a szülők elváltak vagy külön – esetleg külföldön - élnek; nevelőszülő, bizonytalan kapcsolódású élettárs, partner van jelen a gyermek életében - eltérő nevelési értékekkel
a család elszigetelten él: nem engednek betekintést a család életébe; nincs kiterjedt rokoni, ismerősi, baráti hálózat; nehezen megközelíthető helyen, a település perifériáján laknak;
függőség - alkohol, drog – és mentális betegség fordul(t) elő a családban
szexualitásról nem beszélnek, nem vállalják fel nyíltan, tabu téma a bántalmazás
hiányos ismeretekkel rendelkeznek a szülők a gyermek fizikális és mentális fejlődéséről

Személyes (áldozati) rizikófaktorok:

gyerekek: nem ismerik jogaikat, védtelenek, tájékozatlanok, fizikálisan gyengébbek, könnyen befolyásolhatók
alacsonyabb életkor: nem értik, mi történik velük; testi fejlettségük miatt kevésbé gondoljuk veszélyeztetettnek őket
kamaszok: szexuális fejlettségük miatt nagyobb figyelem irányul feléjük, kevésbé állnak a család felügyelete alatt
nincsenek elvárásaik a szexuális viselkedésekkel kapcsolatban, nem igénylik a kölcsönösséget
fogyatékkal élők; speciális szükségletekkel vagy az átlagostól eltérő fizikai adottságokkal rendelkezők - sokkal kiszolgáltatottabbak, mint a tipikus fejlődésű, ép fiatalok
a gyermek kételyeinek hiánya (számára ez „normális”, más családok is így élnek)

Felhasznált irodalom:

Herczog Mária (2007): Gyermekbántalmazás. Budapest, Complex Kiadó

Herman, Judith Lewis (2011): Trauma és gyógyulás. 2.kiad. Budapest, Háttér - NANE Egyesület

Horváth Éva (et al.) (2011): Gyermekek szexuális bántalmazása: adatgyűjtésen, felmérésen, esetelemzésen alapuló jelentés a magyarországi helyzetről a PANDÓRA SZELENCÉJE nevű nemzetközi projekt részeként. Budapest, Független Médiaközpont

http://cij.hu/hu/wp-content/uploads/2018/09/Pandora_szelenceje_bovitett_verzio.pdf (Linkek egy külső oldalra)

Filó Erika - Katonáné dr. Pehr Erika (2015): Gyermeki jogok, gyermekvédelem. HVG-ORAC.