Szexuális nevelés dimenziói

Absztinencia célú szexedukáció

Az absztinencia célú szexedukáció célkitűzése a házasságig kitartó szexuális önmegtartóztatás népszerűsítése. A megközelítés erősen épít a vallásos nevelés szexualitással kapcsolatos nézeteire. Feladatának tekinti az absztinencia szociális, pszichológiai és egészségügyi előnyeinek tanítását. Az iskoláskorúak elé ezt a szemléletet helyezi elvárható sztenderdként. Azt hirdeti, hogy szexuális önmegtartóztatás az egyetlen módja a házasságon kívüli terhességek, a szexuális úton terjedő betegségek, és más egészségügyi tényezők megakadályozásának. Ezen elgondolás szerint a kölcsönösen monogám kapcsolat az emberi szexualitás sztenderdje. Így a házasságon kívüli szexuális aktivitásnak súlyos pszichológiai és fizikai következményei lesznek, ahogyan a házasságon kívül születő gyermekek is problémákkal néznek majd szembe (Santelli et al., 2017)[i]. Számos kutatás vizsgálta tudományos módszerekkel az absztinencia célú szexedukáció hatékonyságát (Kirby, 2007, Underhill, Montgomery, Operario, 2007, Santelli et al., 2017)[ii] [iii] [iv]. Eredményeik szerint a kizárólagosan absztinenciára alapozó szexedukációs módszer tudományos és etikai értelemben egyaránt elhibázott. A fiatalok első szexuális együttlétét nem késlelteti, ugyanakkor a nemi szerepek mentén megfogalmazott sztereotípiákon keresztül veszélyezteti, és marginalizálja a szexuális kisebbséghez tartozókat (Santelli et al., 2017)[v].

Absztinencia plusz szexedukáció

Az absztinencia plusz programok az előzőekhez hasonlatosan a szexualitástól való tartózkodást propagálják, ugyanakkor kitérnek a biztonságos szex módszereire (az absztinencia programok ezek hatástalanságáról, hibalehetőségeiről beszélnek). A szexuális aktusok időpontjának kitolására ugyan ez sem hatékony eszköz, jóllehet akik információhoz jutottak a szexuális védekezéssel összefüggésben, mindkét nem nagyobb valószínűséggel használt óvszert az első szexuális aktus során (Lindberg, Maddow-Zimet, 2012)[vi]. Az általános magyar szexedukáció implicite ebbe a fogalomkörbe tartozik a NAT/kerettantervek alapján.

Comprehensive (átfogó) szexedukáció

A Comprehensive Sex Education egy tervezett szexedukációs folyamat, melyben a résztvevők tanulnak a szexualitás kognitív, emocionális, fizikai és szociális aspektusairól. Az a célja, hogy tudással, képességekkel, attitűdökkel vértezze fel a fiatalokat. Ezen keresztül képessé téve őket az egészségük, jóllétük, méltóságuk megélésére, hogy egymás tiszteletére épülő szociális és szexuális kapcsolatokat hozzanak létre. Vegyék figyelembe, hogy döntéseik befolyásolják a saját és mások jóllétét, legyenek képesek megérteni és biztosítani a jogaik védelmét az életük folyamán (UNESCO, 2018)[vii].

A Comprehensive Sex Education tudományosan megalapozott tényekre épít, oly módon, hogy a tanulók életkorához és érettségéhez igazítja a tananyagot. Átfogó képet ad, bemutatja az univerzális emberi jogokat, hirdeti a nemek (gender) egyenlőségét. Kultúrára, kontextusra figyel, transzformatív, képessé tesz az egészséges, felelősségteljes szexuális, párkapcsolati döntések meghozatalára. De mindenek előtt nyíltan és őszintén beszél a szexualitásról.

Szexuális nevelést szabályozó dokumentumok Magyarországon

Az iskolai nevelés Magyarországon igen változó megítélésű a különböző kutatások mentén (Varga-Tóth, Németh, Paulik, 2019 vs Fábián, Simich, 2006)[viii] [ix]. Semsey (2016)[x] doktori kutatásában a gimnáziumokban megvalósuló szexuális edukációt vizsgálta. Eredményei szerint léteznek jó gyakorlatok és elhivatott tanárok a gimnáziumokban. Semsey (2016) talált olyan szakembereket, akik szerint az iskolának fontos feladata van a szexuális nevelésben és ebből következően a tanulóknak nem csak biológiai, egészségügyi ismeretekre van szükségük. Segítő szakemberek, civil szervezetek bevonása is kívánatos.

A jó gyakorlatok mellett komoly hiányosságokat is felismert. A tanulók igényei nem kerültek felmérésre, ezért nem is lehetséges az igényeknek megfelelő szexuális edukációt biztosítani. Semsey (2016) úgy találta, hogy a szexuális nevelésben használt módszertani repertoár nem megfelelő, nagyon kevés idő jut arra, hogy a témákat megfelelő mélységben kifejtsék, így sok téma elmarad, vagy nem megfelelő a feldolgozottságuk. Hiányzik a szülőkkel történő egyeztetés és az együttműködés. Nincsenek kidolgozott tanmenetek, kevés pedagógus vesz részt erre a területre összpontosító továbbképzéseken.

A kerettantervekről összességében elmondható, hogy nagyon szűkös órakerettel számolnak, például a biológia tantárgy általános iskolában két teljes év alatt 10, illetve 8 órát tervez a szexualitással összefüggő kérdésekre. Ez még akkor is nehézséget jelent, ha egyébként a pedagógus teljes mértékben felkészült és a témakörök a lehető legteljesebb módon jelennek meg.

A 2012-es és a 2020-as kerettantervek tartalmát az UNESCO International technical guidance on sexuality education kulcsértékei mentén kategorizálva és azzal összehasonlítva az alábbiakat találjuk:

A 2012-es kerettanterv lényegében csak az emberi test és fejlődés, a szexualitás és szexuális viselkedés, valamint a szexuális és reprodukciós egészség kategóriáival foglalkozik. Érintőlegesen jelenik meg benne a párkapcsolatok és az értékek, jogok, kultúra és szexualitás témája.

A társadalmi nem megértése, továbbá az erőszak és biztonság a szexuális viselkedéshez, párkapcsolatokhoz kötődően témák egyáltalán nincsenek jelen a 2012-es dokumentumban.

A 2020-as kerettantervben, a korábbiakhoz képest, új tananyagtartalom a „Családi életre nevelés”, amely kétévenkénti bontásban tartalmazza a tematikus egységeket. Az 5-8. évfolyam több, a szexuális edukációhoz is köthető témakört tartalmaz..

Az 5-6. évfolyamon az egyik témakör a „Társas kapcsolatok”, amelynek a teljes órakerete 9 óra, ami három nagyobb területet foglal magába. Az egyik, a fentiek alapján nagyjából 3 órára tervezhető egységen belül két téma jelenik meg:

„Szerelem: Milyen szerelemre vágynak a lányok, és milyenre a fiúk? Plátói szerelem.

A szeretettípusok: szeretlek, ha…, szeretlek, mert…, szeretlek, pont.” – Párkapcsolatok.

„Házasság: Elköteleződés és hűség. Rokonok és barátok.” – Párkapcsolatok, Értékek, jogok, kultúra és szexualitás.

A másik témakör a „Nemiség – férfi/női identitás – szexualitás – párkapcsolatok”, az órakeret 12 óra. Itt is megjelenik néhány olyan ismeretkör, például a csecsemőgondozás, ami már nem kapcsolódik kifejezetten a szexuális neveléshez.

A 7-8. évfolyamon a „Családi életre nevelés” hasonló témaköröket tartalmaz. Azaz a „Társas kapcsolatok” egység ismét 9 órás keretben jelenít meg 18 témát, amelyek közül három hozható összefüggésbe a szexuális edukációval.

„Szerelem, párválasztás": A párkapcsolatok kialakulása és tartóssága: párkeresés, megismerkedés, „lazázás”, randevúzás, együttjárás, csalódások, szakítás. Intimitás, szenvedély és elköteleződés.” – Párkapcsolatok, Szexualitás és szexuális viselkedés.

Ahogy az látható, a kerettanterv sajátos preskriptív megfogalmazást használ, például „A szex helyének miért a házasságban kellene lennie?” mondat, vagy nehezen értelmezhető az „igazi férfi” és „igazi nő” kitétel is. A minősítő jelleget támasztja alá, hogy az „Értékek, jogok, kultúra és szexualitás” kategória található meg leggyakrabban a kerettanterv szövegében, gyakoriságban a következő a „Szexualitás és szexuális viselkedés”, de számokban ez körülbelül egynegyeddel kevesebbet jelent. További kutatások tudnák megmutatni, hogy a kamaszkorú diákok hogyan reagálnak az előíró, egy adott értékrendet képviselő kijelentésekre, jelent-e ez bármilyen akadályt a szexuális nevelésük során.

A szexuális nevelés értékelése igen összetett folyamat, már csak azért is, mert a különböző kutatások más-más elméleti alapról közelítik meg az eredményességet, vagy éppen a szexedukáció témáit. A szexedukációt nem közelíthetjük meg kizárólagosan az iskola oldaláról, sőt, egyáltalán nem egyértelmű, hogy melyik szereplő feladata a szexuális nevelés.

Saját kismintás kvalitatív kutatásunk során[xi] a szülők úgy vélték, hogy az ő feladatuk ez, jóllehet, ők leginkább a hagyományosnak mondható „felvilágosítást” értették ez alatt. Azaz egy nagy beszélgetést, mely során a szexuális aktusról, várandósságról, osztanak meg információt kamasz gyermekükkel.

A szülők mellett beszélhetünk a kortársak és a média hatásairól is, ami egyáltalán nem elhanyagolható. A szociális média előretörése valamint a pornográf filmek, jelenetek markáns előretörése jelentősen befolyásolja a fiatalok szexuális attitűdjeit.

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a nemi nevelés összetett feladatát a magyar köznevelés intézményei csak nagyon korlátozottan látják el, nem igazán találunk itthon követendő jó gyakorlatokat.

Hogy mely gyakorlat minősül jónak a társadalom szempontjából, azt mérhető módon igen nehéz kutatni. Leggyakrabban olyan számadatokban fogható meg a szexuális nevelés sikeressége, mint a tervezett terhességgel szemben a nem kívánatos terhességek és terhességmegszakítások aránya, vagy a nemi úton terjedő fertőző betegségek elterjedtsége a nemileg aktív populációban. Ami a nem kívánt terhességeket illeti, Magyarországon 1000 élveszületésre 400 abortusz esett, míg az Európai Unió átlaga 223. 2016-ban 6098 gyerek született 19 év alatti anyától Magyarországon. Ez az adat rendkívül magas, az Európai Unióban csak Romániában és Bulgáriában magasabb az anyává váló serdülők száma.[xii]

Másik megközelítés a szexuális úton terjedő betegségek terjedésének változása, ami visszavezethető a felelősségteljes szexuális viselkedésre és a gumióvszer használatra. Nemi úton terjedő fertőzések tekintetében Magyarország romló tendenciát mutat[xiii], és az iskoláskorú, aktív nemi életet élő fiatalok óvszerhasználata szintén elmarad az EU fejlett országainak átlagától[xiv]. Ezen statisztikai adatokon a változás csak hosszútávon és nagyon nagy mintán lesz megfigyelhető, de csak abban az esetben, ha erre a mindenkori egészségügyi és oktatási kormányzat egy átfogó stratégiát dolgoz ki, amely túlmutat a korlátozó, elrettentő megközelítésen és nem nehezíti, hanem elősegíti a fiatalok megfelelő információkhoz való hozzáférését.

Felhasznált irodalmak

[i] Santelli, J. S., Kantor, L. M., Grilo, S. A., Speizer, I. S., Lindberg, L. D., Heitel, J., Schalet, A. T., Lyon, M. E., Mason-Jones, A, J., McGovern, T., Heck, C. J., Rogers, J., Ott, A. M. (2017). Abstinence-Only-Until-Marriage: An Updated Review of U.S.Policies and Programs and Their Impact. Journal of Adolescent Health, 61, 273-280.

[ii] Kirby, D. (2007). Emerging Answers 2007: New Research Findings on Programs to Reduce Teen Pregnancy. Washington, DC: Power to Decide.

[iii] Underhill K., Montgomery P., Operario D. (2007). Sexual abstinence only programmes to prevent HIV infection in high income countries: systematic review., BMJ; 335:248.

[iv] Santelli, J. S., Kantor, L. M., Grilo, S. A., Speizer, I. S., Lindberg, L. D., Heitel, J., Schalet, A. T., Lyon, M. E., Mason-Jones, A, J., McGovern, T., Heck, C. J., Rogers, J., Ott, A. M. (2017). Abstinence-Only-Until-Marriage: An Updated Review of U.S.Policies and Programs and Their Impact. Journal of Adolescent Health, 61, 273-280.

[v] Santelli, J. S., Kantor, L. M., Grilo, S. A., Speizer, I. S., Lindberg, L. D., Heitel, J., Schalet, A. T., Lyon, M. E., Mason-Jones, A, J., McGovern, T., Heck, C. J., Rogers, J., Ott, A. M. (2017). Abstinence-Only-Until-Marriage: An Updated Review of U.S.Policies and Programs and Their Impact. Journal of Adolescent Health, 61, 273-280.

[vi] Lindberg, L. D., Maddow-Zimet, I. (2012). Consequences of Sex Education on Teen and Young Adult Sexual Behaviors and Outcomes. Journal of Adolescent Health, 51, 332-338.

[vii] UNESCO (2018). International Technical Guidance on Sexuality Education. UNESCO: Paris.

[viii] Varga-Tóth, A., Németh, G., Paulik, E. (2019). A szexuális nevelésről orvosi szemmel a hazai adatok és a nemzetközi irányelvek tükrében. Orvosi Hetilap, 160(13), 494–501.

[ix] Fábián, R., Simich, R. (2006). Meglévő és működő modellprogramok, valamint az iskolai szexedukációs események értékelése. Országos Egészségfejlesztési Intézet.

[x] Semsey, G. (2016). A szexuális nevelés gyakorlata a magyarországi gimnáziumokban (Doktori Disszertáció). Eötvös Loránd Tudományegyetem: Budapest.

[xi] Zala, M., Lénárd, S., F. Lassú Zs. (2021 szeptember 2-4). Általános iskolás és középiskolás oktatást szabályozó dokumentumok összehasonlítása a szexedukáció kérdéskörében [konferencia előadás]. 14. Képzés és Gyakorlat Konferencia Kaposvár.

[xii] SOS Gyermekfalvak Magyarország (2018. május 7.). Tinédzserterhességek. https://www.sos.hu/hatter/tinedzserterhessegek/

[xiii] Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (2015). Egészségjelentés. Budapest.

[xiv] HBSC (2020): Spotlight on adolescent health and well-being. Findings from the 2017/2018 Health Behaviour in School-aged Children (HBSC) survey in Europe and Canada. International report. Volume 2. Key data. https://www.euro.who.int/en/health-topics/Life-stages/child-and-adolescent-health/health-behaviour-in-school-aged-children-hbsc/publications/2020/spotlight-on-adolescent-health-and-well-being.-findings-from-the-20172018-health-behaviour-in-school-aged-children-hbsc-survey-in-europe-and-canada.-international-report.-volume-2.-key-data (Linkek egy külső oldalra) (letöltés: 2021. 07. 28.)