Tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése

Tanulói csoportok kialakítására könnyen lehet mondani, hogy egyszerű módszer a digitális technológia bevonása. De vajon tényleg az? Fontos szempontokat nem vesz figyelembe aki ezt állítja. Egy csoport kialakítása bármilyen internetes felületen természetesen könnyű, de hogyan ellenőrizzük a munkát, hogy miket osztanak meg egymással a diákok? Valós online munkáról van szó vagy csak egy közösen szerkeszthető felületről, aminek hosszú a határideje. Mennyire nyílt a csoport és vajon tényleg a kezünkben tartjuk az adott felület irányítását? De a kétségeket sokáig lehet sorolni a digitális világgal kapcsolatban.

A fő szempontokat egy adott feladattal kapcsolatban mindenképpen végig kell gondolni.
Például egy wakeletLinkek egy külső oldalra feladattal nagyon jól össze lehet gyűjteni a véleményeket egy könyvről egy kísérletről vagy egy iskolai kirándulás élményeit is megoszthatják egymással a diákok. Viszonylag nagy létszámú csoportban is működik, ha megfelelő kérdést teszünk fel és megszabjuk a válaszok hosszát. Egy nagyon fontos dolgot kell még figyelembe venni, mikor a feladatokat kiadjuk, hogy ez egy otthonról végezhető munka, vagy iskolában is lehetséges a megoldása. A felhasználni kívánt digitális eszköz, ha nincsen megszabva, hogy honnan kell megcsinálni a feladatot, fontos, hogy olyan felület legyen amit mindenki elér mindenhonnan, ne legyen speciális igények, ne rekesszünk ki senki ezáltal.
Mindenképpen olyan felületet ajánlok, ami online elérhető, akár az iskolából is megoldható. A kérdéseket úgy fogalmazzuk, meg hogy mindenki tudjon rá válaszolni, ne legyen helyes vagy helytelen válasz és ha lehet akár jutalmazással, de csaljunk be mindenkit.

A szaktudományi, szakmódszertani és szaktárgyi tudás (Fizika)

Hogyan tudja a digitális világ fejleszteni a szaktárgyi tudást, esetleg a szaktárgy tanítását, olyan tantárgyak és ismeretek után, mint relativitás elmélet, renormálás vagy esetleg a nem egyensúlyi folyamatok? Hát úgy, hogy egy középiskolában erről nincsen szó. a kapcsolattartás a kollégákkal és a szakmai tapasztalatcsere nagyon fontos, mindenkinek. Ez a digitális technológia által sokkal könnyebb, hiszen a Föld bármely iskolájában tanító pedagógussal fel tudom venni a kapcsolatot, ha szakmai vagy esetleg kulturális problémával találkozom. Be tudok kapcsolódni olyan előadásokba, ahova nagyon sokat kellene utazni, esetleg nem is támogatná anyagilag senki.
Az internet világában szinte minden adat és kísérleti leírás megtalálható. Például a Föld forgásának bizonyítékaként, lehet olyan adatbázisokat letölteni, ahol az óceánokba dobott, szabadon úszó bóják mozgása van rögzítve, ahol jól látható, hogy csigavonalban haladnak a Coriolis-erőLinkek egy külső oldalra következményeként. Ezeket az információkat és technológiákat úgy gondolom, hogy fel kell használni, hiszen ilyen jól látni egy ilyen hatalmas mozgást és bemutatni 20 évvel ezelőtt lehetetlen lett volna, mindenki csak elhitte vagy nem.

A tanulás támogatása, szervezése és irányítása (Fizika)

A fizika tanításának és a kutatásnak is elidegeníthetetlen része a digitális technológia megismertetése és ismerete. Képzeljük el, hogy egy egyszerű mechanika kísérletet szeretnénk bemutatni, miért ne lehetne azt valahogyan izgalmassá tenni például fénykapus mérőállomásokkal, egy start lámpával vagy a célbeérésnél egy név kiírásával, hogy melyik autó volt a gyorsabb, vagy ütközésnél az erősebb. Ehhez egy ArduinoLinkek egy külső oldalra, vagy egy ehhez hasonló mikroprocesszor egy ázsiai országból és egy pár szenzor. Ezeket már fillérekért be lehet szerezni, ha esetleg az iskolának nincsen pénze rá és elég lelkesek vagyunk. Természetesen egy ilyen mikroprocesszorral a középiskolában bemutatandó kísérletek nagy részét akár automatizálttá is tudjuk tenni. Természetesen található rengeteg olyan internetes oldal is, ahol a kísérletek megtekinthetők, sőt akár a paraméterek állításával saját kíváncsiságunkat is kielégíthetjük. Erre egy jó példa ez az oldalLinkek egy külső oldalra. Természetesen ott rejlik az a probléma a segéd eszközök mögött, hogy nem helyesen lettek megírva. De mivel általában ezek a szimulációk bemutatásra készültek, jó látványosak, nem feltétlen kell ellenőriznünk az egész kódsort, vagy azt, hogy valóban szimuláció zajlik-e vagy csak egy adattömbből olvassa ki a megjelenítendő értékeket. Ha a vizualizáció és az ábra amit kirajzol a program megfelel a valóságnak, akkor egész nyugodtan mutassuk meg. Az egzakt fizikát majd megtanulják az egyetemen ha szeretnék.
Nagyon sok oldal és program van, amit bátran ki lehet ajánlani a diákoknak, sőt akár maguknak is írhatnak. Arduinóval kimondottan szórakoztató játszani. A lényeg, hogy mindig ellenőrizzük előtte, hogy helyes-e megoldást ad a program.

Érdemes olyan felülettel csoportokat alakítani, ami csak az iskola belső körében működik? Biztonságosnak természetesen biztonságos, de tanul-e belőle a diák, ha esetleg az életében többet nem fog vele találkozni. Én azt mondom, hogy egy ideális világban egy belső program felépítésének követnie kell a többi csapatépítő, csoportos feladatmegoldó oldalak sémáját.