A fizika oktatás célja, hogy a gyermekek természettudományos érdeklődését felkeltsük. Ez nem egyszerű feladat, hiszen sokszor absztrakt gondolkodásmódot igényel. Egy grafikonnak a megértése sem olyan egyszerű, mint aminek azt gondolnánk. De ha megtanuljuk a grafikonok értelmezését, akkor már bonyolultabb rendszerek viselkedését is meg tudjuk érteni egy jól elkészített ábrából. A fizika tudományával jól leírhatók a természeti jelenségek. De a legfontosabb az, hogy ha van elég tudásunk, akkor az ismeretlen természeti jelenségeket megfigyelve saját elméleteket alkothatunk, amit matematizálás után reprodukálható kísérletként tovább vizsgálhatunk, vagy igazolhatjuk elméletünket. A fizika oktatása célja, hogy olyan közel hozzam a természetet a diákokhoz, amennyire csak lehet, hogy lássák azt, hogy a fizika körül vesz minket és szinte minden tapasztalt jelenség megmagyarázható és vizsgálható általa.

A diákokat úgy tanulnak a legjobban, ha megtaláljuk a hozzájuk vezető utat. Ha látják, hogy az értésre törekszünk. Egy hobbin, szeretett jelenségen át meg lehet őket szólítani. Például egy diák, aki szereti a zenét, egy gitár húr rezgését és a különböző hangoknak a kialakulását a mechanikai rezgésekkel meg lehet magyarázni [1], vagy a szivárvány színeit és azt, hogy a másodszivárvány színei miért fordítva követik egymást a főszivárványhoz képest (A szivárvány fizikája, [2])(Programozással létrehozott szivárványrajzoló [3]). Egy másik nagyon hatékony tanítási módszer, ha kísérletek útján mutatjuk be a jelenségeket. Mindig lehet találni olyan egyszerű törvényszerűségeket, amelyek akár otthoni körülmények között is megvizsgálhatóak. Például, hogy miért lehet olyan nehezen kinyitni egy befőttes üveget, amit a nagyi csavart rá és tele van lekvárral? Talán ilyen erős a nagyi, vagy megmagyarázható a termodinamikával és hőtágulással?
Ezeket a példákat azért hozom, mert magam is tapasztaltam tanulmányaim során, hogy a látványos vagy a meglepő kísérletek, mennyire lenyűgöznek és úgy gondolom, hogy mindenkinek van olyan jelenség az életében amit szeret, és kellő kitartással és megfigyeléssel rá tudunk lelni, arra a pontra amikor a diák azt mondja, hogy "Hűűűha". 

Az egyik ilyen kísérlet, aminél ezt éreztem az elektronnyaláb eltérülése mégneses térben [4]. 

Nagyon látvényos kísérlet és egy gomb segítségével a diák tudja állítani az eltérülés mértékét és ezzel a spirál formályát .

Egy másik ódszer lehet a törvényszerűségek bemutatására, ha szimulációt mutatunk a diákoknak és azt beszéljük át. Sajnos vannak olyan askolák, amik nincsenek kellően felszerelve ahhoz, hogy mindent kisélet útján mutasson be a tanár, vagy egy bonyolult kísérletről van szó, ami szemmel valóban csak úgy látható, ha egy látványos és érthető vizuális megjelenítést kap.  Ilyen lehet egy félvezető sajátvezetése [5], vagy a Bohr-féle atommodell [5] szemléltetése.

Ezeket a kísérleteket már digitális technológiák nélkül nem lehet bemutatni, de nagyaon óvatosan kell bánni velük. Mindig ellenőrizni kell a hitelességüket és azt, hogy a szimulált jelenséget helyesen és a célközönség számára befogadható módon mutatja-e.

A diákok értékelése egy igen nehéz feladat, igyekeszem minél több rétűbb feladatot adni, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelőt. Fontosnak tartom a konstruktivista szemléletet, és az egyéni tanulási utak biztosítását, hogy a diákok saját maguk szerezzék meg az ismereteiket és azt egy prezentáció vagy esszé formályában visza is tudják adni.

Ha számolási feladatokról van szó, akkor mindíg a lehető leg szélesebb nehézségi spektrumon igyekszem adni a feladatokat, hogy azok akik nagyon értik az anyagot, ne unatkozzanak, és azok akik kevésbé nekik is legyen sikerélményük és tudjanak sikeres dolgozatokat írni.

Források:

[1],The physics classroom, link

[2], Cserti József, Természet Világa 2007. év májusi 202,  júniusi 258. link

[3], Cserti József, Saját oktatási oldala, link

[4], Sergio Andrés Joya, Vanier College, Montreal, Quebec ,Third Prize ( High School Individual Category ),link.

[5],  Fizikai szimulációk, link